Sziasztok! Itt a folytatás. Ez a rész más mint a többi, dee remélem tetszeni fog. ♥♥

*Gergő szemszöge*

Megőrjít. Ez a megfelelő szó, ami jellemzi az érzésemet, amint Leila gondolok. Azok a puha szőke tincsek, azok az idomok. És az illata. Ohh az az illat, enyhe vattacukor. Komolyan mondom. Legszívesebben megkóstolnám.
- Min ábrándozol? - dob meg egy párnával Milán. A tesódról álmodozom.
- Semmin. - vágom rá. Még azt kéne, hogy rájöjjön.
- El is hiszem. - vigyorgott rám.
- Pofád alapállásba. - vágom vissza neki a párnát. Nyílik az ajtó, és Leila lép be rajta. Megcsap a vattacukor illata. Lazán elterül az ágyamon.
- Unatkozook! - közölte.
- Szar ügy. - vont vállat Milán.
- Van társasjátékotok? - fordul felém. Olyan édesen mosolyog.
- Számodra van hercegnőm. - kacsintok rá. Imásom mikor elpirul. Felmentem a padlásra, valami társasjáték után. Nagyban az egyik dobozt kutattam, mikor egy puha kéz ért a vállamhoz, egyből utána éreztem az illatát.
- Na találtál valamit? - kérdezte azon a csodálatos hangján.
- Semmit.
- Segítek! - mondta, majd elindult a padlás végén lévő dobozhoz. Leguggolt és elkezdet keresni. Ahogy ránéztem eszembe jutott a kacsás bugyi. Egy kép ugrott fel, amin a  kacsás bugyi már nem rajta van. Erősen az ajkamba haraptam. Nem szabad ilyen gondolatodnak lenni. Helytelen. Lassan kiszedegette a cuccokat és a doboz mellé rakta, előrébb hajolt aminek következtében a szoknya feljebb csúszott, és elém tárultak a kacsák. Élesen beszívtam a levegőt. Huh, de kicsi ez a padlás. Megköszörültem a torkom, felém fordult. Ártatlan tekintett, amiben egy kis pimaszság volt. Hirtelen felpattantam, és gyorsan oda mentem hozzá. Derekánál fogva magamhoz rántottam és ránéztem. Gyönyörű tenger kék szem. Ez bűn! Ellenkezz Leila, mert én nem fogok! Elmosolyodott és a kezét a nyakam köré fonta. Ennyi! Nem bírom. Felé hajoltam és megcsókoltam. Puha ajkai megőrjítettek. Mi van velem? Csokis  süti ízű volt. Halkan felsóhajtott és vissza csókolt. Keze a pólóm alácsúszott, és közelebb préselte magát hozzám.
- Milán mondta, hogy tár....OHH! - hallotam meg anya hangját. Leilával szét rebbentünk. Máris hiányom volt, hogy teste nem ér az enyémhez, és ajkaink szét váltak. Vörös fejjel próbálta vissza fojtani a nevetést.
- Csak annyit akartam,hogy ó már nem is tudom. - hadovát anya össze-vissza, majd sarkon fordult. Lilára néztem, aki ugyanolyan pimasszul nézett.
- Ebbe a dobozba nincs. - vigyorgott rám. Vissza vigyorogtam, és vissza mentem a többi dobozhoz. Szerencsémre megtaláltam azz Activytit.
- Jó lesz? - emeltem fel, a dobozát.
-Tökéletes. Gergő?
- Tessék?
- Ami az előbb történt...- ajajj, most fogja mondani, hogy inkább felejtsük el.- az maradjunk köztünk, de ha valamikor meg akarod ismételni... - itt abbahagyta a mondatot, kacsintott és puszit adott a számra. Majd kiment mintha semmi sem történt. Most, kikezdett velem? Héé! Itt nekem van jogom a másikat szégyenben hozni.
- Hé! Hercegnő!- kiáltottam utána, megtorpant és hátra fordult. - A nyelvjátékon még csiszolunk. - paprika vörös fejjel bemutatót és elment.

Folytatáás. 😍
Köszönjétek ezt a részt a holnapi latin témazárinak. Ugyanis tanulni kellet volna rá...csaaaaak, ott volt a telefon meg minden. Na jó olvasást!

- Szia anya! - szóltam a telefonba. Épp a konyhába ettem a sütit, és Gergő hercegnözésén gondolkodtam, mikor megszólalt a telom. -Mizu?
- Szis, kicsim. Az van, hogy apáddal egy kis gondba kerültünk, sajnos nem mondhatom el mi... Tudod állami titok, meg a többi hülyesség. De nem is ez a fontos. Milán ott van?
- Nem,alszik. De megoldom.
- Mind....- kezdte anya, de már elorditottam magam.
- MILÁN! KELJ MÁR FEL! FONTOOOS!. - a következő pillanatba egy dühös Milán jelent meg a konyhába.
- Neked,meg mi a fa... Szia anya. - kezdte Milán,majd megmutattam, hogy épp anyával beszélek. - Mizu?- ez már amolyan Szigetváris dolog a mizu.
- Szia Milán. - kihangositottam a telom. - Na hogy itt van a két gyerekem el is mondom.
- Hallgatunk. - mondtuk egyszerre Milánnal.
- Ohh... De aranyosak vagytok! Imádom mikor egyszerre beszéltek. Emlékszem kicsi korotokba, volt egyszer...
- Anyaaa- nyögtem fel.
- Jó-jó. Mondom. De türemetlen valaki.
- Pedig nem őt üvöltötték fel. - morogta Milán.
- Szívem! Elmondtad már? - hallotam apa hangját. Na összegyűlt az egész család. Perfect. Sose tudjuk meg, mit akar mondani anya.
- Nem.
- Add,majd én.Gyerekek? Itt vagytok?
- Már egy órája. - dünnyogte Milán.
- Remek. Hol vagytok?
-Nálunk. - jött be Gergő a konyhába. A szomszéd nem akar átjönni??
- Ez a Zeller gyerek volt? - kérdezte apa.
- Nem a paradicsom. - mondta Milán. Felröhögtem anyával.
- Haha. Mi ez itt? Családi kupak tanács?
- Olyasmi.
- Akkor a paradicsom gyerek távozik. -majd kiment Gergő.
- Szóval Zelleréknél vagytok.
- Ahhaaa. Lényeg?
- Heni ott van? - szólt bele anya.
- Valahol megvan. - szóltam bele. Kezdem unni.
- Szóljatok neki! - utasított minket apa.
- Minek?? - kérdeztem.
-Mert ott fogtok ma éjszakázni, ha meg engedik. Szóltatok már neki?
-Nem. Megyek szólók. - mondta Milán és kiment.
-De a cuccunk otthon van!
- Menjetek érte!
- Öhhh. Nehéz lesz. - feleltem. -Nincs kulcsunk.
- Óóó....hogy az a...- kedzte apa, de Henrietta épp most lépet be.
- Itt vagyok. - csicseregte.
- Nálatok aludhatak a gyerekek?
- Persze!
- Köszönjük! Leila,Milán reggelre haza próbálunk érni, de ha nem akkor a pótkulccsal bemehetek.
- Van pótkulcsunk? - döbbent meg Milán.
- Majd lesz. -mondta apa,majd bontotta a vonalat. Mi van? Értetlenül néztünk egymásra Milánnal. Majd végül megvonta a vállát,és elment megmondani a paradicsom gyereknek az örömhírt. Örömhír, na persze. Ekkor egy lány lépettbe a konyhába. Rövid gesztenyebarna haj, mandula vágásu ragyogó kék szemmel. szemek, hatalmas keblek. Ki ez?
- Hát te? - szólított meg aranyosan.
- Leila. Te?
- Zeller Enikő. - áhh még egy Zeller gyerek. - Gergő legújabb ribanca vagy? -mi a jóságos atyaúristen?
- Enikő, kurva gyorsan állítsd le magad! - szólalt meg Gergő. Csak úgy izzot a dühtől.
-Na mi van? A családod ellen fordulsz ez miatt?
- Az EZnek neve van. Szigetvári Leila.
- Áhh! Akkor Milán tesója vagy. - húzta el a száját. - Az egész Szigetvári család itt csövezik?
- Enikő! Vár a drogos pasid. Egy,kettő! - tapsolt kettöt Gergő, majd az ajtóra mutatott. - Siess mielött újra belövi magát.
- Seggfej! - kiáltotta el magát Enikő és kiviharzott.
- Ez volt az én drága serdülő húgom. - Húgod? Hány éves? - kerekedett el a szemem. Minimum 20-nak néztem. Mininum!
- 15. Nem mondanád el róla. -megrázta a fejét. - Bocs az elözökért. Nehéz idöszakba van.
- Semmi baj. -legyintettem. - Drogos pasi?
- Ugyan... Csak emos. - felnevettem. - Ma nállunk alszotok?
- Ühüm. - bólintottam.
- Akkor lesz egy alvótársam. -kacsintott. Rám gondolt? Én enm alszok vele...bár. Állj, most! Nem akarsz vele aludni.
- Öhh...- vörösöstem el.
- Milán. Miért kimásra gondoltál, hercegnö? - vigyorgott rám. A farncba.
- A drogosra, ki másra! -mondtam,mintha tök egyértelmű lenne.
- Aha, el is hiszem. -mondta majd kiment. Asszem 1-0 a javára.

Sziasztok! Itt az új rész! :) Jó olvasást!

Gergőék háza hatalmas volt! Jó a miénk se kicsi... de ez, wáu. Nem untatlak titeket részletes ház leírásról de elég annyi hogy nagyon szép, és hatalmas. Ahogy beléptünk az ajtón egy 3 év köröli lány futott Gergőhőz.
- Gegőő! - kiáltotta lány, átölelte a bátyát. Mikor meglátott a lány engem, összehúzta a szemöldökét. - Te ki vagy?
- Én Leila vagyok, és te? - mosolyogtam rá kedvesen.
- Most akkor Gegő téged fog szeretni, és nem engem? - támadott rám a kislány. Felnevettem.
- Nem, dehogyis. - mondtam kedvesen. Gergő vörös fejjel hallgata a beszélgetést. Idö közben Milán eltünt.
- Gergő, meg jőttél? - jöt oda hozzánk egy fekete hajú kék szemű nö. Mikor meglátott kedvesen rám mosolygott. - Szia, Zellerné Henrietta vagyok. Gergő anyukája. Gondolom te vagy Leila Milán tesója.
- Igen, Szigetvári Leila vagyok.
- Te tényleg olyan szép vagy, mint ahogy Gergő mondta. Na gyere Sophia, hagyjuk a fiatalokat. - kacsintott a  lányára és elment.
-Khmm... Ez érdekes volt, felejtsük is el! Gyere! - indult el Gergö. Szóval szép vagyok? Köszönöm. Ahogy beléptünk a nappaliba megcsapott a süti illata. Hmmm...csokis. Milán már a tévé előtt ült.
- Mit nézzel? - huppant le mellé Gergö.
- Agymenök. - mondta. Imádom az agymenöket. Elindultam feléjük és helyet törtem magamnak.
- Helyet! Most! - kiáltottam. A következö pillanatba Gergő ölébe találtam magam.
- Tessék, most már van helyed. - karját szorosan a derekam köré fonta, nehogy elmenjek. Már pedig én elfogok.
- Idióta! - prüszköltem kifulladva. 5 perce probálok kiszabadulni, de semmi. Értékes percek telnek az agymenökböl. Megadoan dőltem a mellkasára. Éreztem amint gyorsabban ver a szíve. Elmosolyodtam.
-Boldog vagy?
- Nagyon is. - a lehelete csikizte a tarkomnak. Ennyire sose vártam, hogy vége legyen az agymenöknek. És ez is Gergö hibája! Miután vége lett, elengedett én meg felálltam. Milán elaludt. Jézus! Ennyire nem unalmas a sorozat.
- Gyertek sütözni! - kiáltott ki Gergö anyja. Szinte futva indultama konyhába. Meg is botlotam,és sikeresrn el is taknyoltam volna ha nem kap el Gergö.
- Vigyázz hercegnő, mert sebes lesz az arcod. - súgta a fülembe. Tágra nyílt szemmel és szapora pulzussal  ültem le. Hercegnő?