Folytatáás. 😍
Köszönjétek ezt a részt a holnapi latin témazárinak. Ugyanis tanulni kellet volna rá...csaaaaak, ott volt a telefon meg minden. Na jó olvasást!

- Szia anya! - szóltam a telefonba. Épp a konyhába ettem a sütit, és Gergő hercegnözésén gondolkodtam, mikor megszólalt a telom. -Mizu?
- Szis, kicsim. Az van, hogy apáddal egy kis gondba kerültünk, sajnos nem mondhatom el mi... Tudod állami titok, meg a többi hülyesség. De nem is ez a fontos. Milán ott van?
- Nem,alszik. De megoldom.
- Mind....- kezdte anya, de már elorditottam magam.
- MILÁN! KELJ MÁR FEL! FONTOOOS!. - a következő pillanatba egy dühös Milán jelent meg a konyhába.
- Neked,meg mi a fa... Szia anya. - kezdte Milán,majd megmutattam, hogy épp anyával beszélek. - Mizu?- ez már amolyan Szigetváris dolog a mizu.
- Szia Milán. - kihangositottam a telom. - Na hogy itt van a két gyerekem el is mondom.
- Hallgatunk. - mondtuk egyszerre Milánnal.
- Ohh... De aranyosak vagytok! Imádom mikor egyszerre beszéltek. Emlékszem kicsi korotokba, volt egyszer...
- Anyaaa- nyögtem fel.
- Jó-jó. Mondom. De türemetlen valaki.
- Pedig nem őt üvöltötték fel. - morogta Milán.
- Szívem! Elmondtad már? - hallotam apa hangját. Na összegyűlt az egész család. Perfect. Sose tudjuk meg, mit akar mondani anya.
- Nem.
- Add,majd én.Gyerekek? Itt vagytok?
- Már egy órája. - dünnyogte Milán.
- Remek. Hol vagytok?
-Nálunk. - jött be Gergő a konyhába. A szomszéd nem akar átjönni??
- Ez a Zeller gyerek volt? - kérdezte apa.
- Nem a paradicsom. - mondta Milán. Felröhögtem anyával.
- Haha. Mi ez itt? Családi kupak tanács?
- Olyasmi.
- Akkor a paradicsom gyerek távozik. -majd kiment Gergő.
- Szóval Zelleréknél vagytok.
- Ahhaaa. Lényeg?
- Heni ott van? - szólt bele anya.
- Valahol megvan. - szóltam bele. Kezdem unni.
- Szóljatok neki! - utasított minket apa.
- Minek?? - kérdeztem.
-Mert ott fogtok ma éjszakázni, ha meg engedik. Szóltatok már neki?
-Nem. Megyek szólók. - mondta Milán és kiment.
-De a cuccunk otthon van!
- Menjetek érte!
- Öhhh. Nehéz lesz. - feleltem. -Nincs kulcsunk.
- Óóó....hogy az a...- kedzte apa, de Henrietta épp most lépet be.
- Itt vagyok. - csicseregte.
- Nálatok aludhatak a gyerekek?
- Persze!
- Köszönjük! Leila,Milán reggelre haza próbálunk érni, de ha nem akkor a pótkulccsal bemehetek.
- Van pótkulcsunk? - döbbent meg Milán.
- Majd lesz. -mondta apa,majd bontotta a vonalat. Mi van? Értetlenül néztünk egymásra Milánnal. Majd végül megvonta a vállát,és elment megmondani a paradicsom gyereknek az örömhírt. Örömhír, na persze. Ekkor egy lány lépettbe a konyhába. Rövid gesztenyebarna haj, mandula vágásu ragyogó kék szemmel. szemek, hatalmas keblek. Ki ez?
- Hát te? - szólított meg aranyosan.
- Leila. Te?
- Zeller Enikő. - áhh még egy Zeller gyerek. - Gergő legújabb ribanca vagy? -mi a jóságos atyaúristen?
- Enikő, kurva gyorsan állítsd le magad! - szólalt meg Gergő. Csak úgy izzot a dühtől.
-Na mi van? A családod ellen fordulsz ez miatt?
- Az EZnek neve van. Szigetvári Leila.
- Áhh! Akkor Milán tesója vagy. - húzta el a száját. - Az egész Szigetvári család itt csövezik?
- Enikő! Vár a drogos pasid. Egy,kettő! - tapsolt kettöt Gergő, majd az ajtóra mutatott. - Siess mielött újra belövi magát.
- Seggfej! - kiáltotta el magát Enikő és kiviharzott.
- Ez volt az én drága serdülő húgom. - Húgod? Hány éves? - kerekedett el a szemem. Minimum 20-nak néztem. Mininum!
- 15. Nem mondanád el róla. -megrázta a fejét. - Bocs az elözökért. Nehéz idöszakba van.
- Semmi baj. -legyintettem. - Drogos pasi?
- Ugyan... Csak emos. - felnevettem. - Ma nállunk alszotok?
- Ühüm. - bólintottam.
- Akkor lesz egy alvótársam. -kacsintott. Rám gondolt? Én enm alszok vele...bár. Állj, most! Nem akarsz vele aludni.
- Öhh...- vörösöstem el.
- Milán. Miért kimásra gondoltál, hercegnö? - vigyorgott rám. A farncba.
- A drogosra, ki másra! -mondtam,mintha tök egyértelmű lenne.
- Aha, el is hiszem. -mondta majd kiment. Asszem 1-0 a javára.