2014 szeptember 1. (hétfő) [6.rész]

- Te nem mész enni? – kérdeztem.
- Mindjárt. – mondta, és 4 nagy lépéssel át szelte a szobám és megállt előttem.
- Mindig ilyen vagy?- kérdezte miközben az arcomat fürkészte. 
- Milyen? – próbáltam rezzenéstelen maradni, de olyan jó illata volt, nem tudom, milyen parfümöt használ, de ha továbbra is ezt fogja, leütöm.
- Aranyos. – mondta én meg éreztem, hogy elvörösödöm. Hátra léptem egyet, de megbotlottam a babzsák és tuti, hogy ráestem volna a laptopomra és ripityára töröm ha Gergő nem kapja el karom és magához nem ránt. – Na meg két ballábas. – nevettet fel.
- De vicces. Haha. – mondtam majd felnéztem. Gergő abbahagyta a nevetést és smaragd zöld tekintetét az enyémbe fúrta és a hajamat a fülem mögé simította, majd közelebb lépett ekkor....
- Ti nem jösz.... - rontott be Fanni. - Uhh zavarok?
- Nem. - mondtam majd szinte kimenekültem a szobámból hátra hagyva Gergőt. Mikor leértem döbbenten hőköltem hátra. Két okból is. 1: Egy egész hadseregnek elég szendvics volt az asztalon. 2: Milán és Miri szemmel láthatóan flörtöltek. Milán előtte vettek jól ismert ,,csajozós” mosolyát, Miri meg játékosan meglegyintette Milánt. Okéééééé…Ez nagyon fura.
- Már vagy 5 perce ezt csinálják.- szólalt meg a hátam mögül Fanni.
- Ahaa értem.- mondtam.
- Amugy, mit csináltatok Gergővel?- kérdezte Fanni kíváncsian.
- Beszélgetünk.- mondtam, de éreztem, hogy közbe elpirulok.
- Aha, persze.- bólogatott. - Láttam én. - mondta majd kacsintott egyet és elment a kajákhoz. Miközben néztem távolodó alakját elgondolkoztam, vajon mikt akart
Gergő azzal mondani, hogy aranyos vagyok? Mi az, hogy aranyos? Ezeken gondolkoztam mikor valaki nekem jött.
- Bocsi. - mondta Bálint??
- Az egész suli itt van? - mordultam rá.
- Nem.- monsta Bálint, majd elkezdet röhögni.
- Mivan?
- Semmi, csak olyan vicces mikor ilyen idegbeteg vagy. - mondta majd tovább röhögöt. Kösz.
- Kgrh - morogtam, majd elindultam a turbékoló pár felé. Út közbe felkaptam 4 szendvicset és elkeztem enni.

Köv. folyt.:

- Te mit csinálsz itt? - kérdeztem szórakozottan.

- Eszek. - mondta Vanda. - Milán és Miri? - kérdezte gúnyosan.

- Úgy néz ki. - vontam meg a vállam. 

2014 szeptember 1. (hétfő) [5.rész]

Miután az igazgató behívott minket anya szinte meg is jött. Beszálltunk a kocsiba és mentünk is kórházba. Egyből a recepcióshoz mentünk és apa állapotáról kérdezősködtünk. Kiderült, hogy nincs semmi maradandó sérülése, viszont enyhe agyrázkódása van és eltörte a kisujját. A doki azt mondta, hogy hatalmas mázlija van, és hogy 1 hét szabadságot vegyen ki, majd megmutatta, hogy hol fekszik apa. Ahogy beléptünk a szobába apa az ágyon ült és olvasott. Oda rohantam hozzá és szorosan megöleltem.
- Megijesztettél. - mondtam neki.
- Nem volt szándékos. - mondta apa.
Ezután anya és Milán is megölelte majd beszélgettek, végül elindultunk haza apával. Otthon apa befészkelte magát a tévé elé és ott is maradt vacsoráig. Milán, anya, és én megbeszéltük hogy holnap megyünk suliba, szóval a mai napot "ellógtuk" Milánnal. Ezután felmentem a szobámba Milán meg lent marad enni. A szobámba lerogytam a babszákba és magamhoz vettem a laptopon és bekapcsoltam. Míg bekapcsolt elgondolkoztam. Elvileg most tutin apán kéne gondolkodnom, hogy mi lett volna ha....De nem! Előttem csak Gergő zöld szeme van.Miért nem tudom kiverni a fejemből? Jaj.... A laptopba beírtam a jelszót és beléptem a googlebe. Egy ideig gondolkoztam, majd hirtelen ötlettől beírtam hogy karaoke party. Csak hogy leszögezzük, csak poénból éneklek ha éneklek. Egy ideig gondolkoztam, hogy mit énekeljek, és végül beraktam John Legend: All Of Met. Magamhot vettem a fülesemet bedugtam a gépbe és indítottam a zenét:
What would I do without your smart mouth, Drawing me in, and you kicking me out.......... És így tovább. Miközben énekeltem Gergőn gondolkoztam. Ez de nyálas.... Nyugi megkímélek titeket és magamat a szerelmes tini nyájas szónoklátattól.Mikor befejeztem a dalt levettem a fülesem és akkor láttam meg őket:
Milán, anya, apa, Miri (?), Gergő (??), Fannit (????)
- Öhhh... Hát ti??- szólaltam meg végül.- Mert 1 még iskola van, 2. ez az én szobám, 3. najó az nincs.
- Ebéd szünet van. - mondta Fanni.
- Ja. gondoltuk meglátogatunk, nagyon ki voltatok.- csatlakozott Miri.
- Van kaja. - vonta meg a vállát Gergő.
- Itt lakom.- mondta anya.
- Én is.- csatlakozott hozzá Milán és apa.
- Na de nem is mondtad hogy énekelsz. - mondta Miri.
- Mert nem éneklek, azért?- válaszoltam.
- Pedig tök jó hangod van - szólalt meg Fanni.
- Tényleg csillagom, miért nem mondtad, hogy énkelesz?- kérdezte apa.
- Mert 5 évbe ha egyszer éneklek.
- Márpedig ezen változtatni fogunk. - jelentet ki anya.
- És mégis hogyan?- döbbentem le.
- Énekelni fogsz járni. - mondta anya a "zseniális" tervét.
- Kivan zárva. - mondtam.
- Ezt még megbeszéljük. Capisci?- mondta apa a nagy olasz grin hangulatjel
- Igen.- dünnyögtem.
- Na milyen kaja van itt?- tért a lényegre Gergő. Anya lement valami ehetőt csinálni a többiek meg utána, csak Gergő maradt és én.

Folyt.Köv.
Smaragd zöld tekintetét az enyémbe fúrta és a hajamat a fülem mögé simította, majd közelebb lépett ekkor....
- Ti nem jösz....- rontott be Miri.- Uhh zavarok?
- Nem.- mondtam majd szinte kimenekültem a szobámból hátra hagyva Gergőt.

Nagyon rövid lett a ez a rész, mert ennyire van most időm :( Legközelebb majd többet hozok :)
Puszi: :*

2014 szeptember 1. (hétfő) [4.rész]

Gergő lesütötte a szemét, majd kínosan felnevettet. 
- Helló, Bajza Bálint vagyok. – mondta a srác Fanni mellől. 
- Szigetvári Leila. – mondtam, majd mindenki rám nézett aztán Milánra, majd megint rám. 
- Ne má’!- röhögött fel Fanni. 
- De má’…- válaszolt ugyan olyan kulturáltan Milán.
- Akkor ti most testvére vagytok?- nézett furán Miri.
- Ja. Ráadásul ikrek. – fokoztam az eddigi döbbenetet.
- Ez kész! – kiáltott fel Bálint.
- De komolyan?- kérdezte Fanni.
- Vegyük elő a személyiket? – viccelődőt Milán.
- Nem kell. – szólalt meg Fanni. Ekkor megcsörrent a telóm. Anya??
- Leila. Apátok munkába ment, de baleset szenvedett. Szóltam az igazgatónak 5 perc múlva ott vagyok értettek. Ne aggódjatok nem lesz semmi. I love you. Lerakom, mert vezetek. – hadarta anya és lerakta. Úristen, apa baleseteztet szenvedett! Nem! Nem lehet!
- Leila minden rendbe.- nézett rám Milán.
- Apa balesetet szenvedett. – suttogtam, és kitört belőlem a sírás.
- Mi van??- mondta Milán .
- Apa … Anya jön.. 5 perc…- motyogtam össze vissza a sokktól. Ekkor az igazgató lépett ki az udvara.
- Szigetvári Leila, Szigetvári Milán az irodámba. – mondta a diri.

2014 szeptember 1. (hétfő) [3.rész]

- Tudod merre van a termem?- kérdeztem Gergőt, miután Vandácsak (pfff) elment.
- Ja. Elkísérlek. - mondta mosolyogva. Okéé... Az út további részét némán tettük meg. Mikor oda értünk terembe felém fordult.
- Ez az. - mondta.
- Köszi. - mondtam majd bementem, hátra fordultam és láttam, hogy már nincs ott. Kifújtam a levegőt. Hosszú évem lesz. Leültem egy számomra szimpi helyre ( középső padsor, 4. sora) és vártam a becsengőt. Gondoltam zenét hallgatok. Az ötlet jó volt, csak ekkor belépet egy vörös hajú szemüveges lány körbe nézett majd leült mellém(!!) .
- Helló. -mondta.
- Öhh.. Szia- mondtam furán.
- Tök jó suli. És láttad már a pasikat. Wáá! Amúgy Sikora Miranda vagyok. És te? Alapból ilyen a hajad?
- Szigetvári Leila. És igen alapból ilyen. - mosolyogtam kedvesen. Kedves lányka tűnik.
- Jaaj jön a tanár. -mondta majd elhúzta a száját. - Gyula bácsi. - mondta én meg felröhögtem, Gyula bácsi grin hangulatjel
- Domján Gyula. - mondta a tanár. És becsöngettek. Az óra többi részén arról beszélt, hogy ő lesz a tőri tanárunk, meg hogy nem tűri a belebeszélést..stb. Mire kicsöngettek tele volt az agyam Gyula bácsi szabályival.
- Jössz? -kérdezte Miri. Miért is ne? Elindultunk ki az udvara majd egy lány megállt Miri előtt és elkezdtek beszélgetni. Én meg álltam ott, mint egy darab fa.
- Khm..- köhögtem.
- De udvariatlan vagyok.- csapot a homlokára Miri. - Fanni bemutatom Leilát. Leila bemutatom Fannit az uncsim. - mondta.
- Szia Leila- mondta kedvesen.
- Helló Fanni. Gyere vár a mini bár, jobban rosszba együtt, mint Magdi és Villi bá! - mondtam Fanninak. Miri mellettem felnevette majd Fanni és végül én is. Nevetve mentünk ki az udvara Miri,Fanni és én. Ahogy kiértünk, én elindultam a tesómhoz Miri és Fanni jött velem. Mikor oda értünk akkot láttam, hogy ott van Gergő és még ismeretlen fiú, Vanda (miért is ne?) , és még egy lány. Fanni oda lépett egy fiúhoz (Bálint, mint később kiderült) és diszkrét csókkal köszöntötték egymást. Ahaa szóval ők járnak. Oda mentem Milánhoz aki Mirivel beszélgetett.
- Bocsi a zavarásért, de Milán oda adod a napszemcsid?
- Nem. - mondta majd kiröhögött. Fújtattam egyet majd megfordultam és elindultam Gergő felé. Megálltam mellette keresztbe tettem a kezem mérgesen néztem magam elé.
- Minden rendbe? - kérdezte.
- Nem. - vágtam rá.
- Mi a baj?- fordult felém.
- Milán nem adja oda a napszemüveget. - mondtam komolyan, mire Gergő felnevetett. Hát kösz.
- És az miért baj.
- Mert a szemembe süt a nap plusz az az enyém. Gergő furán rám nézett majd levette a fejéről a napszemcsit és oda nyújtotta nekem.
- Tessék, de majd kérem vissza 9-dik óta ezt hordom. - mondta én meg elvettem.
- Köszönööm. - mondtam majd átöleltem a nyakát. Gergő átkarolta a derekam. Krákogást hallottam mellőlünk. Elengedtem Gergőt, felvettem a napszemüveget, és a hang felé fordultam. Milán állt gyilkos pillantással.
- Van napszemüvegem.- mondtam.
- Látom. - mondta Milán kimérten. Juj. Az nem jó ha ilyen.
- Mi van veled? - döbbent le totálisan Gergő.- Úgy viselkedsz, mint valami ovis. - a kijelentésre Milán megrázta a fejét.
- Hagyjuk.- mondta- Amúgy, Leila gratulálok. - furán néztem rá.
- Miért? - kérdeztem.
- Mert erről a majomról- bökött Gergő felé- senki se tudta leszedni a napszemüveget. - röhögött fel Milán.

Folyt. köv.:
- Leila. Apátok munkába ment, de baleset szenvedet. Szóltam az igazgatónak 5 perc múlva ott vagyok értettek. Ne aggódjatok nem lesz semmi. I love you. Lerakom, mert vezetek. – hadarta anya és lerakta.

2014. szeptember. (hétfő) [2.rész]

Mire odaértünk a buszmegállóba mát Lady Gaga Judas szólt a fülembe. Szerencsére nem kellet sokat várni a buszra. Felszálltunk az első ajtón. Megkapaszkodtam , majd elforditottam a fejem és akkor..... akkor megláttam Őt. Fogalmam sem vol, hogy hívják, nem is ismertem de annyira helyes volt.A szívem hevesebb kezdett verni. Ki ő? Hogy hívják? Hova jár suliba? Elő kaptam a telóm , és lőttem egy fotót róla. Nem, nem vagyok kukkoló, de egyszerűen olyan helyes volt. Pilóta fazonú napszemcsi a hajára tolva. Szeme élénk zöld, haja fekete. Kb. akkora magas, mint Milán. Észre se vettem, hogy már le kéne szállni, ezért Milán szó szerint lehúzott a buszról. Elindultam a suli felé. Milán mögöttem lemaradva. Vajon a fiú tovább utazót, vagy ő is leszállt? Meglátott, hogy nézem?. Sajnos nem tudtam meg a nevét, ezért A Helyes Buszos Srácnak nevetem el grin hangulatjel. Mikor mát láttam a sulit, elraktam az iPodom.
- Hé, Leila! Had mutassam be Gergőt!- szólt Milán mögülem. Haj most semmi kedvem semmilyen hülye haverjához.
- Zeller Gergő.- mondta Gergő. Milyen hülye név ez? Mikor hátra fordultam, hogy ezt a szemébe mondjam, szólni sem tudtam a döbbenettől.
- Te vagy A Helyes Buszos Srác!- mondtam ki amit elsőnek gondoltam.
- Mi?- nézett rám döbbenten a 2 fiú. Hupsz...
- Öhh... Hahahah- nevettem fel kínomba. - Mármint te vagy Milán haverja.
- Igen ,és egybe A Helyes Buszos Srác. - mondtam, majd nevettet. Milánra sandítottam, ő nem nevettet, még mindig sokkoltan állt.
- De vicces....Na menjünk be..- morogta Milán. Ennek mi a franc baja van?
- Hova sietsz Captain törp. - kiáltotta utána Gergő. Akaratlanul is elmosolyodtam.
- Szóval, te vagy Leila. - mondta Gergő majd élénk zöld szemével rám nézett. A szívem bukfencezett egyet. Óóó, hogy aza... Milán barátja szóval mindig vele fog lógni én meg Milánnal azaz vele is unsure hangulatjel
- Ja. Én. - mondtam.
- Mondta Milán, hogy szép vagy, na de azt nem, hogy ennyire.- mosolygott rám szemtelenül.
- Kösz...Hol van már Milán?- morogtam. Szép évnek nézzek elébe. Egy bátyóval aki besértődik akárhányszor hozzá szólók Gergőhöz , és egy helyes fiúval aki a véremet szívja. Király...
- Biztos bement.- vonta meg a vállát Gergő.- Milyen lett a fotó?- kérdezte.
- Milyen fotó? - néztem rá zavartan.
- Amit a buszon csináltál rólam. - mondta hatalmas vigyorral a képé, annyira vigyorgott, hogy ki látszódtak a tökéletes fogsora...
Zavaromba lehajtottam a fejem. Éreztem, hogy elvörösödöm.
- Helló Vanda! - kurjantott mellettem Gergő. Felkaptam a fejem! Ki az a Vanda? Ekkor oda jött egy barna hajú lány. Nem volt csúnya sőt...!
- Mizu, Gergő ? Hol hagytad Milánt? És ki ez a szőkeség melletted? - hallotam a hangjából a gúnyt amikor azt mondta, hogy ,,szőkeség". Egyenesen a szemébe néztem. Gesztenyebarna volt az övé.
- Szigetvári Leila vagyok. Örülök, hogy megismerkedtünk Vanda.
- Te Milán tesója vagy? - kérdezte. Bólintottam.
- És te ki vagy?
- Szilvási Vanda. Milán jövendő belé barátnője. - mondta és kihúzta magát. Gergővel egyzsre horkantottunk.
- És ő tudja? - kérdezte Gergő. - Tudtommal nem.
- Majd megtudja.- mondta, én meg akaratlanul felnevettem, az az igazi mélyből jövö nevetés. Anya azt, mondja, hogy mikor nevettek olyan mintha a tündére kacarásznának. Biztos.... unsure hangulatjel
Mikor befejeztem, Vanda össze húzott szemmel méregette Gergő pedig mosolyogva nézett.
- Még nem végeztünk- mondta Vanda majd hátat fordított és elment....

Folyt. köv. :
- Helló Fanni. Gyere vár a mini bár, jobban rosszba együtt, mint Magdi és Villi bá! - mondtam Fanninak. Miri mellettem felnevette majd Fanni és végül én is. Nevetve mentünk ki az udvara Miri,Fanni és én.