2014. Szeptember. 2.

Reggel korán keltem, hogy hogy normális rendbe tegyem magam. 06:30-kor még bugyiba és melltartóba álltam a szekrényem előtt Fogalmam sem volt, hogy mi a fenét vegyek fel.

Gondolkoztam, hogy a kedvenc csőnacimat veszem fel egy fehér sansz atlétával. De kiderült, hogy a farmer a szennyesbe van!

- Jösz már?- rontott be Milán, mire én felsikítottam ijedtembe, mikor Milán meglátta, hogy vagyok felordított ö is.

-ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ! Leila az isten szerelmére öltözz már!!!- förmedt rám Milán  és eltakarta a szemét  a kezével!

- Jóóóóóóóó de nincs mit föl vegyek!!!!- kiabáltam.

- Hallod a nyáron felvásároltad fél New Yorkot! Válasz már ez göncöt és menjünk! – förmedt rám Milán.

- ARGHH- morogtam majd az rá csaptam az ajtót. Oda mentem a szekrényemhez és kikaptam egy fekete műbőr derékszoknyát és egy fehér pólót és lófarokba kötöttem a hajam. Lementem a lépcsőn köszöntem anyának majd apának és elraktam a kajám a táskámba, felvettem a fehér balerina cipőm.

- Milán mehetünk! – kiabáltam a tesómnak.

- Na látom találtál ruhát. - mondta és kilépet az utcára, és elindultunk a suliba.

- Te és Miri?- kérdeztem. Milán megállt és összehúzott szemmel méregettet.

- Ez, hogy jön most ide?- kérdezte.

- Láttalak tegnap benneteket nagyon elvoltatok…- mondtam .

- Hagyjuk. – mondta Milán majd elindult én meg mögötte ballagtam a buszmegállóba. Miért nem mondja el? Jajj , mindegy is. Belenyúltam a kabát zsebembe, hogy kivegyem a telefonom, mikor beugrott. Otthon maradt. Ránéztem az órámra. 07:00. Ha gyorsan haza futok és elvitettem anyával vagy apával magam becsengőre ott lehetek.

- Fogd meg! – mondtam majd kezébe nyomtam a táskám- Hívd fel apát , hogy indítsa a kocsit- és már futottam is.

Ahogy haza értem egyből felrohantam a szobámba és az íróasztalomhoz mentem és felkaptam a telom, de a lendülettől lelöktem valamit, felnyögtem és lehajoltam érte, hogy felvegyem. Mikor felvettem akkor láttam hogy ez egy mapszemüveg, de nem az enyém hanem Gergőé. A szívem nagyot dobbant. Elképzeltem, hogy mikor vissza adom neki és msolyog és mondja…

- Leila gyere már így is késésbe vagy! – kiabált fel apa, és már vissza tértem a valóságba. 

- Hát ti? - mondtam nekik mikor oda értem.
- Beszélgetünk. – mondta Miri. Ez az egy szó szíven ütőt. Beszélgetünk. Én is ezt mondtam Fanninak mikor kérdezte, hogy mit csináltunk Gergővel.
Márpedig mi nem beszélgetünk.
- Értem.- mondtam majd elindultam a nappali felé. Miri és Milán. Hihetetlen. Mikor a konyha ajtóhoz értem ugyan olyan döbbent fejjel találkoztam,
mint amilyet én is vághatok.
- Te mit csinálsz itt? - kérdeztem szórakozottan.
- Eszek. - mondta Vanda. - Milán és Miri? - kérdezte gúnyosan.
- Úgy néz ki. - vontam meg a vállam.
- De még csak egy érted EGY órája ismerik egymást! - akadt ki.
- Ja durva. - mondtam ironikusan.
- Legközelebb téged és Gergőt látom flörtölni. - mondta majd felnevette,én is felnevettem erőltetően. Ha tudná! De mit is?
- FIGYELEM! 20 PERC MÚLVA BECSÖNGETNEK! AKI NEM AKAR KÉSNI AZ MOST INNDULJON. - üvöltött el magát Fanni, mire mindenki elindult ki az ajtón, Végre!
- Na akkor szia! - mondta Vanda majd elment. Ez fura volt.
- Hali! - mondta Fanni majd megölelt.
- Szia! - ölettem vissza.
- Aztán ügyesen, tudod kivel! - kacsintott és elment.
- Viszlát Morgo! - köszönt el Bálint. Hülye :) Szép lassan mindenki elment és meg felmentem a szobámba. Mikor beléptem ijedten felsikítottam.
- Te vadbarom! - mondtam. Ugyanis Gergő sikoly maszkba (fogalmam sincs honnan szerezte) ült az ágyamon.
- Látnod kéne az arcod.- mondta majd levette a maszkot.
- Te nem mész? - kérdeztem.
- Hova?
- Iskolába? - mondtam.
- Mennyi az idő? - kérdezte döbbenten.
- 10 perc múlva csöngetnek. - mondtam. Gergő döbbent arccal nézet rám majd felállt.
- Mentem, szia. - mondta kilőtt a szobámból, le a lépcsőn majd hallottam, hogy csapódik az bejárati ajtó. Felsóhajtottam és átmentem Milánhoz.
- Na mi van Cupido? - kérdeztem Milánt, mikor beértem a szobájába.
- Semmi.- mondta mosolyogva. - Akarsz filmezni?- kérdezte.
- Aha. Mi a választék?- kérdeztem boldogan. Régen volt már, hogy filmeztünk Milánnal.
- Én, Frankisten vagy a Lucy? - kérdezte.
- Uhh a Lucy. - mondtam,és berakta a DVD-be. Én lehuppantam mellé és elkezdtünk nézni. Pár perccel később apu jött be.
- Mi néztek?- kérdezte apa.
. Lucy.- mondtam.
- Hol tartunk? -
- Amikor a fürdősó bele került a szervezetébe. - mondta Milán.
- Te hülye! Az nem fürdösó! - mondtam nevetve.
- De apa fürdősója is ilyen!
- Hé az anyátoké!- mondta apa. 
- Mivan velem?- kérdezte anya.
- A fürdősódról van szó. - világosítottam fel.
- Nekem nincs fürdősóm. - mondta anya. Kész dőltünk Milánnal a röhögéstől apa meg éget, de nagyon.

Az nap további részébe anya és apa velünk maradt megnézni a Lucyt a vacsoránál pedig ezt tárgyaltuk ki.
- De most mi lett vége? - kérdezte anya mert ö nem értette, pedig angolul néztük a kedvéért.
- Hát minden lett, nem? . kérdeztem. Milán és apa összenéztek amolyan „nők” nézéssel. Amúgy a vacsora finom volt :
Tejszínes ököruszály leves, Tejfölös-sajtos csirkemell, gesztenyepüré hami. :) Az est további részébe felmentem facebookra és 32 (!!) Ember
Jelölt ismerősnek. Mikor mindenkit vissza jelöltem akit ismertem szomorúan tettem le a telefont ugyanis Zeller Gergő nem jelölt ismerősnek :(
Átmentem Milánhoz, de nem volt ott biztos fürdőt. Épp indultam volna ki a szobából mikor támadt egy ötletem. Odarohantam Milán telojához, és elkezdtem
keresni a névjegyzéket, és megvan! Gyorsan beírom a saját telomba a számot és tűzök is ki. A szobámba érve megnézem és ott van. Gergő száma a telomba.
Na én asszem mentem!
Xoxo: Leila.