Szept 2.

Ahogy végeztünk a suliba, Gergő, Milán is én leültünk a lépcső előtti a lépcsőre.

- Na jó, szia Leila. – köszönt el Milán és Gergő. Kérdőn néztek, mikor elővettem a telom és elkezdtem játszani rajta. – Te nem mész?

- Hova?

- Haza?

- Te nem figyelsz anyáékra? –kérdeztem.

- Miért?

- Tegnap mondták, hogy csak este 10-re érnek haza.

- És?

- Nem tudok haza menni. – böktem ki.

- Miért? –kérdezte Milán.

- Mert otthon hagytam a kulcsot.

- Hajj… Akkor gyere velünk.- mondta Milán.

- Vaaagy, odaadhatd a te kulcsod. – mondtam. Milán elhúzta a száját.

- Nekem sincs kulcsom- mondta kínosan. – Gergő felröhögött.

- Na jó inkább menjünk!- mondta Milán és elindultunk… Gergőék.  Bedugtam a fülhallgató és elindítottam Szabyest Kártyavár számot. Olyan jó ez szám. Egyszer csak Milán lökte meg a vállam. Kivettem a fülemből a headsheat.

- Mi van? – néztem rá szúrósan.

- Énekelsz! – mondta Gergő. – Hangosan!

- Szerelmem tisztán ragyog még ha nem is tudod, ez sosem múlik!! – énekeltem teli tüdőből azért is.- Kétségek közt, nem kell más, csak a nap ragyogjon rád Elmúlt, még mindig fáj, hisz végleg itt hagytál!!!! – a refrénig már nem jutottam el ,mert Gergő nemes egyszerűséggel a kezével befogta a szám. Milán egy „Kösz!” mondattal reagálta le.

- Emnegy mám em! – mondtam ami annyit tesz Engedj már el.

- Fogsz énekelni? – kérdezte. A fejemmel nemet intettem. Ohh csak engedj el! MIKA Popular song jó lesz :D Óvatosan elvette a kezét és egyet hátra lépett. Nagy levegőt vettem és…

- BUT YOU…- eddig jutottam, ugyanis Gergő elém lépett, és derekamnál fogva magához rántott. Az orrunk összeütközött, a szánk egy centire állt meg egymástól. Élesen beszívtam a levegőt. Most egy kukkór se tudom megszólalni, nem hogy énekelni… De nehogy már ő nyerjen! Milán érdeklődve figyelt minket!

- Mizu?- nyögtem ki, ami elsőnek eszem,be jutott. Taps, taps Leila! Mizu? Gergő szélesen elvigyordott.

- Semmi. Veled mizu? Nincs kedved énekelni? – mondta szemét az enyémbe fúrta. Nyeltem egy nagyot.

- Most hogy mondod…- várta a folytatást. Mit csinál ha elkezdek énekelni? Befogja a számat…vagy megcsókol? – Szerinted énekeljek?

- Te tudod. – mondta vigyorogva. Milán láthatólag jól szórakozott, viszont látszot rajta nem annyira tetszik neki ez a macska-egér játék. Veled vagyok testvér!

- Sziaszt…Ohh! – nevettet fel mögülünk Vanda és az árnyéka Jázmin. Próbáltam hátra lépni, de Gergő szorosan tartott. Vigyorgott.

- Sziasztok! – köszönt Milán, majd ránk nézett.  

- Gergő…- sziszegtem neki. – Öhmm, hellosztok!

- Ahh! Cukik vagytok. – mondta Jázmin gúnyosan.

- Jaaj! Mi nem…- védekeztem.

- Just friends. – mondta Gergő. Bevillant egy kép, amit tegnap láttam tumblr-en. Egy lány és fiú csókolóztak, és az volt a képre írva : „Just friends” . Beharaptam az alsó ajkam. Just friends?

- Ja, csak barátok. – mondtam majd valahogy kihámoztam magam Gergőből.

- Ja persze. – mondta gúnyosan Vanda. – Hova mentek?

- Gergőhöz. – rántottam meg a vállam.

- És jön is a busz! – majd eszeveszett módon elkezdtünk rohanni. A busszra érve lehuppantam a székre. Milán mellém, Gergő szembe velem. Az ablaküvegnek támasztottam a fejem, behunytam a szemem. Just friends… Hagyd már ezt a szót! Nem jelent semmit, csak egy hülye mondtat. De még is… Hatása alá kerültem.

- Mi van Lea? Min gondolkozol? – lökte meg a térdem Milán. Megráztam a fejem.

- Semmin. – vágtam rá

  Szept.2

A terembe érve a tanár még nem volt bent, így gyorsan lehuppantam Miri mellé és vártam a tanárt.

- Mi volt?- kérdezte, mikor válaszolni akartam mikor a tanánő bejött.

- Sziasztok, Zsuzsa néni vagyok, énektanár. Eköszőr is ki szeretne játni énekkarra. – kezdte, én pedig elgondolkodtam, ha anya megtudja, hogy énekkarra járok lesszál rólam. Hmmm igen remek terv.

- Én!- tettem fel a kezem.

-Kitünő! Neved?- kérdezte.

-Szigetvári Leila. – mondtam és leírta egy lapra majd hirtelen rám nézett.

- Szigetvári Milánnal testvérek vagytok? – kérdezte.

-Ikrek.- mondta Miri helyettem.

- Hmm…Érdekes- mondta. Érdekes? – Ma 14:00-tól próba a 100-as terembe mondta.

- Ki jár még? – kérdeztem.

- Szilvási Vanda, Kárpáti Fanni, Nagy Bence, Szigetvári Milán és Zeller Gerő, Gál Johanna, Nemes Jázmin, Tóth Kármen,na meg te.

-HÖÖÖ! – hördültem fel, Gergő, Milán?Na jó túl sok a lány. Van egy gyanúm, hogy miért vannak benne… tanárnő ügyet se vetet rám és folytatta az órát. Szóval énekkarra járok.  

Óra után lementem a büfébe, mert majd’ kilyukadt a gyomrom. Ahogy beléptem megcsapott a kaja szag, és akkorát kordult a hasam, hogy a New Yorkba lako mamán is hallota.

- Éhes vagy, mi?- röhögöt Milán kezzébe egy hot doggal. Nyamii.

- Ja, és nézd mennyien állnak sorba! – szörnyöldötem.

- Ott vannak elől a többiek ha sietsz még elkapod őket.- Végig néztem, hogy esélyem sincs. Ekkora egy ötlettem támadt.

- Add ide a telefonod! – mondtam. Milán furán nézett rám de odaadta, feloldottam és hívtam.

- Na figylej, vegyél nekem egy nagy hamburgert, perecet, kakaós csigát és 1 liter kolát ja és gumicukort köszi. – mondtam majd leraktam.

- Te Gergőt hívtad? – nézett rám hitetlenkedve.

- Aha, ez a 21. század. – mondtam.

- De miért nem te hívtad a sajátodon?- kérdezte

- Mert nincs meg a száma. – hazudtam, még csak azt kéne, hogy réjöjjön, hogy kielstem a telójából.

- Itt vagyok Afrika 1 éves kaja mennyiségével.- mondta Gergő és a kezembe nyomot egy tálvát, amin ott volt a hamburgerem,perecem, kakakós csigám kolám és gumicukrom. Hmm..Hammi! :D

-Honan van tálcád? – döbbent le Milán.

- Komolyan? A húgod feleszi a büfét és téged a tálca izgat?!- akadt ki Gergő, Milán megrántotta a vállát és tovább ette a hot dogját, ekkor eszmbe jutott valami.

- Uhh, mennyi volt kifizettem.-mondtam Gergőnek.

- Hagyd tekints bocsánat kérésnek, amiért szívattalak a bugyid miatt.- mondta hatalmas a mosllyal. Milán fel vont szemöldökkel nézett engem és Gergőt felváltva. Hogy eltereljem a szót bedobtam az énekkart.

- Énekkar? Hmm?- kérdeztem, fél szemöldököm felvonva. Milán és Gergő azonnal magyarázkodó üzemmódba kapcsolt.

- Uhh… az azért van, hogy beléphessünk a … Hova is Milán? – nézett Gergő Milánra.  

- Uh öhh…néptáncra- habogta Milán. Gergő hatalmas szemmel nézett Milánra. Néptánc?? :D

- Ja, néptáncra. - legyintett Gergő és vett egy maroknyit a gumicukromból.

13:50- kor már ott álltam a 100-as terem előtt. Nem sokára a többiek is megjelentek és mehetünk is énekkara.

- Vanda, légyszives énekeld el nekünk azt a dalt amit megbeszéltünk. – kezdte a tanár. Vanda bólintott elővett papírokat majd kiment a tanárhoz, mi addig a padokon ülve néztük. Aztán Vanda elkezdte énekelni Taylor Swift I knew you were trouble-t. Tudni kell rólam és Milánról, hogy ennek a számnak a kecskés videóját vagy ezerszer végignéztük. Mikor Vanda sikított dettó olyan volt, mint a kecske. Felröhögtem, de nem, akár hogy azaz hisztérikus röhögés mikor csak sikítasz . Vanda abba hagyta az éneklést, és ha szemével ölni tudott volna akkor én halott lennék.

- Leila hagyd abba a nevetést és fáradj ki. – szólt hidegen a tanárnő.  Hu pasztmek.

- Itt a kotta. Sok sikert! – vicsorított Vanda.  Biztos volt a leégésembe, na ezzel már ketten vagyunk. A tanárnő bekapcsolta a zenét és elkezdtem énekelni. Az első kér során be voltam parázva aztán egyre jobban lettem, és kieresztettem a hangom. A refrén résznél felnéztem, és körbe néztem, mindenki tátott szájjal nézett. Találkozott a tekintetünk Gergőével és elmosolyodott. Trouble, trouble, trouble.  Amikor befejeztem a dalt, a tanárnőre néztem.  Teljesen le volt döbbenve, mint ahogy Vanda és Bence. A többiek meg tegnap hallottak mikor énekeltem. Kuksoló banda.

- Leila, megleptél, de jó értelembe. Lásuk csak…- mondta és elkezdet a papírok közt kutatni- Megvan! Gergő gyere csak ide.

- Minek?- riadtam meg. Gergő lazán felállt, és kisétált, közbe egy összepacsizott Milánnal! Áruló! Gyilkos pillantással díjaztam ezt, a pacsizást. Oda lépett mellém.

- Van olyan sejtésem, hogy énekelnünk kell majd. – suttogta, hogy csak én halljam.

- Minek? – kérdeztem ijedten. Megrántotta vállát amolyan „Én honnan tudjam” stílusba. Eközben a tanárnő, szorgosan keresgélt valamit a papírok között, majd diadalmasan felemelte a kezébe lévő papírokat és egy „Ez az!” felkiáltással megspékelve. Biztos, nem a dráma szakkörbe vagyok?  Zsuzsa néni egy-egy dalszöveget adott a kezünkbe.

- 2 hetek van megtanulni a szöveget. Ami pirossal van írva az Leiláé, a fekete pedig értelem szerűn Gergőé.

- És… ez…őőő…kötelező? – kérdeztem a legszebb mosolyom elő véve.

- Igen! – vágta rá a tanár. Jaaj!

- És mire is kell, ez? – kérdeztem.

- Halloween. – mondta a tanár.

- MIII??? – kiáltotta Vanda. – Úgy volt, hogy azt én fogom!!

- Most már nem! – intézte el a tanár. – Hogy tetszik a dal? – kérdzte Gergőtől és tőlem. Lepillantottam. Just a dream.♥  Egyik kedvenc számom.

- Imádom. – mondtam ki öszintén.

- Nem ismerem. - rántotta meg a vállát Gergő. – De majd meghallgatom. – ígérte meg, majd zsebébe gyűrte. 

(Szept 2.)

Mire vissza értem rajzra már kicsöngettek, így ledobtam a padra a táskám és mentem is ki az udvarra. Mikor kiértem magcsapott a hideg szél és érztem, hogy mindjárt szakadni fog eső. Oda szaladtam Milánékhoz és figyelmeztettem őket.

-  Esni fog, nagyon.- mondtam.

- Ja érzem menjünk be. – mondta Bálint és elindultunk be, az udvar felénél jártunk mikor elkezdet szakadni, befuttunk és ekkor vettem észre, hogy nincs meg a napszemüveg, mert persze a szél lefújta. Káromkodtam egy nagyot és vissza szaladtam az udvara. NA ha most nem kapok tüdőgyulladást, akkor soha mormoltam magamba. És akkor megláttam a fatetején (!!!) a napszemüveget. Morogtam egyet és elkezdtem mászni, még egy kicsi kell és megvan csak egy karnyújtás és ezaz!! Gyorsan beraktam a pólóm nyakára és ekkor… ekkor megcsúszott a lábam, ijedtem be felsikítottam és a legközellebi ághoz kaptam. Ott lógtam a 5 méterrel a szilárd talajtól, szakado esőbe, és most jön a legjobb: SZOKNYÁBA!! Mit is gondoltam mikor felmészam erre a retkes fára! Milán is felmászhatott nyugotan,vagy Gergő! Nem, nekem intézkednem kell!

- Kell segítség?- hallottam megmenőm hangját aki nem mást, mint GERGŐ(??).

- Öhh ja!- mondtam és éreztem, hogy rákká változok.  

- Tudod mit, itt aluról tök jó a kilátás. – mondta és nevetet. – Szereted a kacsákat mi?- célzott a kacsás bugyimra. Igeeen ezt vettem fel! Én hülye!!De hát kigondolta volna, hogy ma még egy fáról fognak leszedni? Senki!

- Bunkó!  Inkább segíts, mert zsibbad a kezem- nyöszörögtem, mert éles fájdalom hasított a karomba.

-Ugorj! – mondta. Épp ellenkezni akartam mikor begörcsölt a kezem.

-De kapj el vagy Milán kinyír!- mondtam és ugrottam, szorosan behunytam a szemem. A következő pillantba Gergő kezébe tartot. Kinyitottam a szemem és egy csodálatos zöld szempárral találkoztam…majd hapciztam. Na igen, megfáztam…

- Szerintem megfáztál. – álapította meg Gergő.

- Wááúú! Te vagy Dr. House fia? – kérdeztem szarkazmussal.

-Így kell bánni a megmentőddel?- vonta fel szemöldökét és bele bököt a hasamba. Felsikitottam.- Mi történt a szemeddel?

- Elestem a lépcsőn, na, jó most már eresz el!- mondtam és kibújtam meleg öleléséből.

- Hé 2 perce becsöngettek, siessetek Galambok! – kiabálta Fanni.  Össze néztük Gergővel és elkezdtünk futni. 

Szeptembet 2.

07:50 – et mutatott az óra mikor beléptem a suliba.
- Ilyen nehéz volt ide találni? Kér térképet? –förmedt rám a portás mikor meglátott. Motyogtam valami elnézést, félét és már rohantam is a terembe. Ahh nem kellet volna szoknyát fel vennem…Mikor a terembe léptem mindenki felém fordult.
- Leila, ugye? Én Demcsák Anna vagyok, rajztanár. Kérlek, foglalj helyet. – mondta kedvesen. Szimpi. – Oh, hol a táskája? . kérdezte Anna néni. Homlokomra csaptam.
- A bátyámnál. – mondtam.
- Hova jár? – kérdezte Anna néni.
- Ide.
- Ohh az remek! Menjen és hozza ide- mondta kedvesen.
- Köszönöm- mondtam és elmosolyodtam és már kint is voltam a teremből. Melyik terem is a 10.c? 45- ös ha jól tudom. Szép lassan elindultam a terem felé. Bingó!
Ez az! Nagy hangzavar volt bent. Bekopogtam, majd beléptém. Senki nem vett észre, mondjuk nem is csodálom… Egy fiatal tanár volt bent aki észe vett és mintha sugallta volta, hogy segítsek neki, hogy csöndbe legyenek. Mély levegőt vettem és elordítottam magam:
- MINDEKI MARADJON CSÖNDBEEEEEEE! - néma csend lett a terembe. Mindenki hátra fordult felém, de Milán,Gergő és Vanda lepődött meg a legjobban (mondjuk, zárójelbe megjegyzem:csak ennyien ismernek).
- Öhhh…Két kérdésem van: 1. Mit keresel te itt? 2.:Az nem az én napszemüvegem? - reagálta le a szitut elsőként Gergő.  
- Most komolyan ember! Azon vagy fenn akadva, hogy itt van? Inkább örülni kellene! Egy bombázó van a terembe!- mondta egy fiú, akinek a mondatára 3 dühös szempár lett a válasz.
- Hé ő TABU!- mondta Milán, Gergő meg helyeslően bológattot.- Neked is,- bökött Milán Gergő felé.  Héé! Nemáá’!
- Mi az hogy bombázó??? Nézz már rá!- kiáltotta Vanda az idegennek, miközben felém mutogatott.
- Hát ne haragudj Vanda, de jobb, mint te! És mi az, hogy TABU? – mondta a fiú.
- Elmész te a… Roland.  – visította(!!) nem túl nőiesen Vanda. Áááááá Roland a neve!
- Na jó! Elég legyen! – mondta a tanár, majd felém fordult. - Hogy hívnak? És mit kernel itt?
- Szigetvári Leila és a táskámért jöttem. –mutattam Milán padjára ahol a táskám díszelgett. Milán megfogta a táskám majd oda dobta Rolandnak!! Roland pedig oda dobta Gergőnek! Az egy táska és nem labda kiabáltam nekik. Gergő rám nézett én meg amolyan légyszi add ide a táskám szemmel néztem rá. Felnézett a plafonra majd hangosat fújtatott. Tudtam: nyert ügyem van! Gergő felállt majd oda jött hozzám és a kezembe nyomta a táskát.
- Tessék. – mondta, én pedig lábujj hegyre állva puszit adtam neki.
- Köszi. – mosolyogtam rá, és kiviharzottam a teremből, mielőtt Milán felfogja mit láttot.

2014. Szeptember. 2.

Reggel korán keltem, hogy hogy normális rendbe tegyem magam. 06:30-kor még bugyiba és melltartóba álltam a szekrényem előtt Fogalmam sem volt, hogy mi a fenét vegyek fel.

Gondolkoztam, hogy a kedvenc csőnacimat veszem fel egy fehér sansz atlétával. De kiderült, hogy a farmer a szennyesbe van!

- Jösz már?- rontott be Milán, mire én felsikítottam ijedtembe, mikor Milán meglátta, hogy vagyok felordított ö is.

-ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ! Leila az isten szerelmére öltözz már!!!- förmedt rám Milán  és eltakarta a szemét  a kezével!

- Jóóóóóóóó de nincs mit föl vegyek!!!!- kiabáltam.

- Hallod a nyáron felvásároltad fél New Yorkot! Válasz már ez göncöt és menjünk! – förmedt rám Milán.

- ARGHH- morogtam majd az rá csaptam az ajtót. Oda mentem a szekrényemhez és kikaptam egy fekete műbőr derékszoknyát és egy fehér pólót és lófarokba kötöttem a hajam. Lementem a lépcsőn köszöntem anyának majd apának és elraktam a kajám a táskámba, felvettem a fehér balerina cipőm.

- Milán mehetünk! – kiabáltam a tesómnak.

- Na látom találtál ruhát. - mondta és kilépet az utcára, és elindultunk a suliba.

- Te és Miri?- kérdeztem. Milán megállt és összehúzott szemmel méregettet.

- Ez, hogy jön most ide?- kérdezte.

- Láttalak tegnap benneteket nagyon elvoltatok…- mondtam .

- Hagyjuk. – mondta Milán majd elindult én meg mögötte ballagtam a buszmegállóba. Miért nem mondja el? Jajj , mindegy is. Belenyúltam a kabát zsebembe, hogy kivegyem a telefonom, mikor beugrott. Otthon maradt. Ránéztem az órámra. 07:00. Ha gyorsan haza futok és elvitettem anyával vagy apával magam becsengőre ott lehetek.

- Fogd meg! – mondtam majd kezébe nyomtam a táskám- Hívd fel apát , hogy indítsa a kocsit- és már futottam is.

Ahogy haza értem egyből felrohantam a szobámba és az íróasztalomhoz mentem és felkaptam a telom, de a lendülettől lelöktem valamit, felnyögtem és lehajoltam érte, hogy felvegyem. Mikor felvettem akkor láttam hogy ez egy mapszemüveg, de nem az enyém hanem Gergőé. A szívem nagyot dobbant. Elképzeltem, hogy mikor vissza adom neki és msolyog és mondja…

- Leila gyere már így is késésbe vagy! – kiabált fel apa, és már vissza tértem a valóságba. 

- Hát ti? - mondtam nekik mikor oda értem.
- Beszélgetünk. – mondta Miri. Ez az egy szó szíven ütőt. Beszélgetünk. Én is ezt mondtam Fanninak mikor kérdezte, hogy mit csináltunk Gergővel.
Márpedig mi nem beszélgetünk.
- Értem.- mondtam majd elindultam a nappali felé. Miri és Milán. Hihetetlen. Mikor a konyha ajtóhoz értem ugyan olyan döbbent fejjel találkoztam,
mint amilyet én is vághatok.
- Te mit csinálsz itt? - kérdeztem szórakozottan.
- Eszek. - mondta Vanda. - Milán és Miri? - kérdezte gúnyosan.
- Úgy néz ki. - vontam meg a vállam.
- De még csak egy érted EGY órája ismerik egymást! - akadt ki.
- Ja durva. - mondtam ironikusan.
- Legközelebb téged és Gergőt látom flörtölni. - mondta majd felnevette,én is felnevettem erőltetően. Ha tudná! De mit is?
- FIGYELEM! 20 PERC MÚLVA BECSÖNGETNEK! AKI NEM AKAR KÉSNI AZ MOST INNDULJON. - üvöltött el magát Fanni, mire mindenki elindult ki az ajtón, Végre!
- Na akkor szia! - mondta Vanda majd elment. Ez fura volt.
- Hali! - mondta Fanni majd megölelt.
- Szia! - ölettem vissza.
- Aztán ügyesen, tudod kivel! - kacsintott és elment.
- Viszlát Morgo! - köszönt el Bálint. Hülye :) Szép lassan mindenki elment és meg felmentem a szobámba. Mikor beléptem ijedten felsikítottam.
- Te vadbarom! - mondtam. Ugyanis Gergő sikoly maszkba (fogalmam sincs honnan szerezte) ült az ágyamon.
- Látnod kéne az arcod.- mondta majd levette a maszkot.
- Te nem mész? - kérdeztem.
- Hova?
- Iskolába? - mondtam.
- Mennyi az idő? - kérdezte döbbenten.
- 10 perc múlva csöngetnek. - mondtam. Gergő döbbent arccal nézet rám majd felállt.
- Mentem, szia. - mondta kilőtt a szobámból, le a lépcsőn majd hallottam, hogy csapódik az bejárati ajtó. Felsóhajtottam és átmentem Milánhoz.
- Na mi van Cupido? - kérdeztem Milánt, mikor beértem a szobájába.
- Semmi.- mondta mosolyogva. - Akarsz filmezni?- kérdezte.
- Aha. Mi a választék?- kérdeztem boldogan. Régen volt már, hogy filmeztünk Milánnal.
- Én, Frankisten vagy a Lucy? - kérdezte.
- Uhh a Lucy. - mondtam,és berakta a DVD-be. Én lehuppantam mellé és elkezdtünk nézni. Pár perccel később apu jött be.
- Mi néztek?- kérdezte apa.
. Lucy.- mondtam.
- Hol tartunk? -
- Amikor a fürdősó bele került a szervezetébe. - mondta Milán.
- Te hülye! Az nem fürdösó! - mondtam nevetve.
- De apa fürdősója is ilyen!
- Hé az anyátoké!- mondta apa. 
- Mivan velem?- kérdezte anya.
- A fürdősódról van szó. - világosítottam fel.
- Nekem nincs fürdősóm. - mondta anya. Kész dőltünk Milánnal a röhögéstől apa meg éget, de nagyon.

Az nap további részébe anya és apa velünk maradt megnézni a Lucyt a vacsoránál pedig ezt tárgyaltuk ki.
- De most mi lett vége? - kérdezte anya mert ö nem értette, pedig angolul néztük a kedvéért.
- Hát minden lett, nem? . kérdeztem. Milán és apa összenéztek amolyan „nők” nézéssel. Amúgy a vacsora finom volt :
Tejszínes ököruszály leves, Tejfölös-sajtos csirkemell, gesztenyepüré hami. :) Az est további részébe felmentem facebookra és 32 (!!) Ember
Jelölt ismerősnek. Mikor mindenkit vissza jelöltem akit ismertem szomorúan tettem le a telefont ugyanis Zeller Gergő nem jelölt ismerősnek :(
Átmentem Milánhoz, de nem volt ott biztos fürdőt. Épp indultam volna ki a szobából mikor támadt egy ötletem. Odarohantam Milán telojához, és elkezdtem
keresni a névjegyzéket, és megvan! Gyorsan beírom a saját telomba a számot és tűzök is ki. A szobámba érve megnézem és ott van. Gergő száma a telomba.
Na én asszem mentem!
Xoxo: Leila.

2014 szeptember 1. (hétfő) [6.rész]

- Te nem mész enni? – kérdeztem.
- Mindjárt. – mondta, és 4 nagy lépéssel át szelte a szobám és megállt előttem.
- Mindig ilyen vagy?- kérdezte miközben az arcomat fürkészte. 
- Milyen? – próbáltam rezzenéstelen maradni, de olyan jó illata volt, nem tudom, milyen parfümöt használ, de ha továbbra is ezt fogja, leütöm.
- Aranyos. – mondta én meg éreztem, hogy elvörösödöm. Hátra léptem egyet, de megbotlottam a babzsák és tuti, hogy ráestem volna a laptopomra és ripityára töröm ha Gergő nem kapja el karom és magához nem ránt. – Na meg két ballábas. – nevettet fel.
- De vicces. Haha. – mondtam majd felnéztem. Gergő abbahagyta a nevetést és smaragd zöld tekintetét az enyémbe fúrta és a hajamat a fülem mögé simította, majd közelebb lépett ekkor....
- Ti nem jösz.... - rontott be Fanni. - Uhh zavarok?
- Nem. - mondtam majd szinte kimenekültem a szobámból hátra hagyva Gergőt. Mikor leértem döbbenten hőköltem hátra. Két okból is. 1: Egy egész hadseregnek elég szendvics volt az asztalon. 2: Milán és Miri szemmel láthatóan flörtöltek. Milán előtte vettek jól ismert ,,csajozós” mosolyát, Miri meg játékosan meglegyintette Milánt. Okéééééé…Ez nagyon fura.
- Már vagy 5 perce ezt csinálják.- szólalt meg a hátam mögül Fanni.
- Ahaa értem.- mondtam.
- Amugy, mit csináltatok Gergővel?- kérdezte Fanni kíváncsian.
- Beszélgetünk.- mondtam, de éreztem, hogy közbe elpirulok.
- Aha, persze.- bólogatott. - Láttam én. - mondta majd kacsintott egyet és elment a kajákhoz. Miközben néztem távolodó alakját elgondolkoztam, vajon mikt akart
Gergő azzal mondani, hogy aranyos vagyok? Mi az, hogy aranyos? Ezeken gondolkoztam mikor valaki nekem jött.
- Bocsi. - mondta Bálint??
- Az egész suli itt van? - mordultam rá.
- Nem.- monsta Bálint, majd elkezdet röhögni.
- Mivan?
- Semmi, csak olyan vicces mikor ilyen idegbeteg vagy. - mondta majd tovább röhögöt. Kösz.
- Kgrh - morogtam, majd elindultam a turbékoló pár felé. Út közbe felkaptam 4 szendvicset és elkeztem enni.

Köv. folyt.:

- Te mit csinálsz itt? - kérdeztem szórakozottan.

- Eszek. - mondta Vanda. - Milán és Miri? - kérdezte gúnyosan.

- Úgy néz ki. - vontam meg a vállam. 

2014 szeptember 1. (hétfő) [5.rész]

Miután az igazgató behívott minket anya szinte meg is jött. Beszálltunk a kocsiba és mentünk is kórházba. Egyből a recepcióshoz mentünk és apa állapotáról kérdezősködtünk. Kiderült, hogy nincs semmi maradandó sérülése, viszont enyhe agyrázkódása van és eltörte a kisujját. A doki azt mondta, hogy hatalmas mázlija van, és hogy 1 hét szabadságot vegyen ki, majd megmutatta, hogy hol fekszik apa. Ahogy beléptünk a szobába apa az ágyon ült és olvasott. Oda rohantam hozzá és szorosan megöleltem.
- Megijesztettél. - mondtam neki.
- Nem volt szándékos. - mondta apa.
Ezután anya és Milán is megölelte majd beszélgettek, végül elindultunk haza apával. Otthon apa befészkelte magát a tévé elé és ott is maradt vacsoráig. Milán, anya, és én megbeszéltük hogy holnap megyünk suliba, szóval a mai napot "ellógtuk" Milánnal. Ezután felmentem a szobámba Milán meg lent marad enni. A szobámba lerogytam a babszákba és magamhoz vettem a laptopon és bekapcsoltam. Míg bekapcsolt elgondolkoztam. Elvileg most tutin apán kéne gondolkodnom, hogy mi lett volna ha....De nem! Előttem csak Gergő zöld szeme van.Miért nem tudom kiverni a fejemből? Jaj.... A laptopba beírtam a jelszót és beléptem a googlebe. Egy ideig gondolkoztam, majd hirtelen ötlettől beírtam hogy karaoke party. Csak hogy leszögezzük, csak poénból éneklek ha éneklek. Egy ideig gondolkoztam, hogy mit énekeljek, és végül beraktam John Legend: All Of Met. Magamhot vettem a fülesemet bedugtam a gépbe és indítottam a zenét:
What would I do without your smart mouth, Drawing me in, and you kicking me out.......... És így tovább. Miközben énekeltem Gergőn gondolkoztam. Ez de nyálas.... Nyugi megkímélek titeket és magamat a szerelmes tini nyájas szónoklátattól.Mikor befejeztem a dalt levettem a fülesem és akkor láttam meg őket:
Milán, anya, apa, Miri (?), Gergő (??), Fannit (????)
- Öhhh... Hát ti??- szólaltam meg végül.- Mert 1 még iskola van, 2. ez az én szobám, 3. najó az nincs.
- Ebéd szünet van. - mondta Fanni.
- Ja. gondoltuk meglátogatunk, nagyon ki voltatok.- csatlakozott Miri.
- Van kaja. - vonta meg a vállát Gergő.
- Itt lakom.- mondta anya.
- Én is.- csatlakozott hozzá Milán és apa.
- Na de nem is mondtad hogy énekelsz. - mondta Miri.
- Mert nem éneklek, azért?- válaszoltam.
- Pedig tök jó hangod van - szólalt meg Fanni.
- Tényleg csillagom, miért nem mondtad, hogy énkelesz?- kérdezte apa.
- Mert 5 évbe ha egyszer éneklek.
- Márpedig ezen változtatni fogunk. - jelentet ki anya.
- És mégis hogyan?- döbbentem le.
- Énekelni fogsz járni. - mondta anya a "zseniális" tervét.
- Kivan zárva. - mondtam.
- Ezt még megbeszéljük. Capisci?- mondta apa a nagy olasz grin hangulatjel
- Igen.- dünnyögtem.
- Na milyen kaja van itt?- tért a lényegre Gergő. Anya lement valami ehetőt csinálni a többiek meg utána, csak Gergő maradt és én.

Folyt.Köv.
Smaragd zöld tekintetét az enyémbe fúrta és a hajamat a fülem mögé simította, majd közelebb lépett ekkor....
- Ti nem jösz....- rontott be Miri.- Uhh zavarok?
- Nem.- mondtam majd szinte kimenekültem a szobámból hátra hagyva Gergőt.

Nagyon rövid lett a ez a rész, mert ennyire van most időm :( Legközelebb majd többet hozok :)
Puszi: :*

2014 szeptember 1. (hétfő) [4.rész]

Gergő lesütötte a szemét, majd kínosan felnevettet. 
- Helló, Bajza Bálint vagyok. – mondta a srác Fanni mellől. 
- Szigetvári Leila. – mondtam, majd mindenki rám nézett aztán Milánra, majd megint rám. 
- Ne má’!- röhögött fel Fanni. 
- De má’…- válaszolt ugyan olyan kulturáltan Milán.
- Akkor ti most testvére vagytok?- nézett furán Miri.
- Ja. Ráadásul ikrek. – fokoztam az eddigi döbbenetet.
- Ez kész! – kiáltott fel Bálint.
- De komolyan?- kérdezte Fanni.
- Vegyük elő a személyiket? – viccelődőt Milán.
- Nem kell. – szólalt meg Fanni. Ekkor megcsörrent a telóm. Anya??
- Leila. Apátok munkába ment, de baleset szenvedett. Szóltam az igazgatónak 5 perc múlva ott vagyok értettek. Ne aggódjatok nem lesz semmi. I love you. Lerakom, mert vezetek. – hadarta anya és lerakta. Úristen, apa baleseteztet szenvedett! Nem! Nem lehet!
- Leila minden rendbe.- nézett rám Milán.
- Apa balesetet szenvedett. – suttogtam, és kitört belőlem a sírás.
- Mi van??- mondta Milán .
- Apa … Anya jön.. 5 perc…- motyogtam össze vissza a sokktól. Ekkor az igazgató lépett ki az udvara.
- Szigetvári Leila, Szigetvári Milán az irodámba. – mondta a diri.

2014 szeptember 1. (hétfő) [3.rész]

- Tudod merre van a termem?- kérdeztem Gergőt, miután Vandácsak (pfff) elment.
- Ja. Elkísérlek. - mondta mosolyogva. Okéé... Az út további részét némán tettük meg. Mikor oda értünk terembe felém fordult.
- Ez az. - mondta.
- Köszi. - mondtam majd bementem, hátra fordultam és láttam, hogy már nincs ott. Kifújtam a levegőt. Hosszú évem lesz. Leültem egy számomra szimpi helyre ( középső padsor, 4. sora) és vártam a becsengőt. Gondoltam zenét hallgatok. Az ötlet jó volt, csak ekkor belépet egy vörös hajú szemüveges lány körbe nézett majd leült mellém(!!) .
- Helló. -mondta.
- Öhh.. Szia- mondtam furán.
- Tök jó suli. És láttad már a pasikat. Wáá! Amúgy Sikora Miranda vagyok. És te? Alapból ilyen a hajad?
- Szigetvári Leila. És igen alapból ilyen. - mosolyogtam kedvesen. Kedves lányka tűnik.
- Jaaj jön a tanár. -mondta majd elhúzta a száját. - Gyula bácsi. - mondta én meg felröhögtem, Gyula bácsi grin hangulatjel
- Domján Gyula. - mondta a tanár. És becsöngettek. Az óra többi részén arról beszélt, hogy ő lesz a tőri tanárunk, meg hogy nem tűri a belebeszélést..stb. Mire kicsöngettek tele volt az agyam Gyula bácsi szabályival.
- Jössz? -kérdezte Miri. Miért is ne? Elindultunk ki az udvara majd egy lány megállt Miri előtt és elkezdtek beszélgetni. Én meg álltam ott, mint egy darab fa.
- Khm..- köhögtem.
- De udvariatlan vagyok.- csapot a homlokára Miri. - Fanni bemutatom Leilát. Leila bemutatom Fannit az uncsim. - mondta.
- Szia Leila- mondta kedvesen.
- Helló Fanni. Gyere vár a mini bár, jobban rosszba együtt, mint Magdi és Villi bá! - mondtam Fanninak. Miri mellettem felnevette majd Fanni és végül én is. Nevetve mentünk ki az udvara Miri,Fanni és én. Ahogy kiértünk, én elindultam a tesómhoz Miri és Fanni jött velem. Mikor oda értünk akkot láttam, hogy ott van Gergő és még ismeretlen fiú, Vanda (miért is ne?) , és még egy lány. Fanni oda lépett egy fiúhoz (Bálint, mint később kiderült) és diszkrét csókkal köszöntötték egymást. Ahaa szóval ők járnak. Oda mentem Milánhoz aki Mirivel beszélgetett.
- Bocsi a zavarásért, de Milán oda adod a napszemcsid?
- Nem. - mondta majd kiröhögött. Fújtattam egyet majd megfordultam és elindultam Gergő felé. Megálltam mellette keresztbe tettem a kezem mérgesen néztem magam elé.
- Minden rendbe? - kérdezte.
- Nem. - vágtam rá.
- Mi a baj?- fordult felém.
- Milán nem adja oda a napszemüveget. - mondtam komolyan, mire Gergő felnevetett. Hát kösz.
- És az miért baj.
- Mert a szemembe süt a nap plusz az az enyém. Gergő furán rám nézett majd levette a fejéről a napszemcsit és oda nyújtotta nekem.
- Tessék, de majd kérem vissza 9-dik óta ezt hordom. - mondta én meg elvettem.
- Köszönööm. - mondtam majd átöleltem a nyakát. Gergő átkarolta a derekam. Krákogást hallottam mellőlünk. Elengedtem Gergőt, felvettem a napszemüveget, és a hang felé fordultam. Milán állt gyilkos pillantással.
- Van napszemüvegem.- mondtam.
- Látom. - mondta Milán kimérten. Juj. Az nem jó ha ilyen.
- Mi van veled? - döbbent le totálisan Gergő.- Úgy viselkedsz, mint valami ovis. - a kijelentésre Milán megrázta a fejét.
- Hagyjuk.- mondta- Amúgy, Leila gratulálok. - furán néztem rá.
- Miért? - kérdeztem.
- Mert erről a majomról- bökött Gergő felé- senki se tudta leszedni a napszemüveget. - röhögött fel Milán.

Folyt. köv.:
- Leila. Apátok munkába ment, de baleset szenvedet. Szóltam az igazgatónak 5 perc múlva ott vagyok értettek. Ne aggódjatok nem lesz semmi. I love you. Lerakom, mert vezetek. – hadarta anya és lerakta.

2014. szeptember. (hétfő) [2.rész]

Mire odaértünk a buszmegállóba mát Lady Gaga Judas szólt a fülembe. Szerencsére nem kellet sokat várni a buszra. Felszálltunk az első ajtón. Megkapaszkodtam , majd elforditottam a fejem és akkor..... akkor megláttam Őt. Fogalmam sem vol, hogy hívják, nem is ismertem de annyira helyes volt.A szívem hevesebb kezdett verni. Ki ő? Hogy hívják? Hova jár suliba? Elő kaptam a telóm , és lőttem egy fotót róla. Nem, nem vagyok kukkoló, de egyszerűen olyan helyes volt. Pilóta fazonú napszemcsi a hajára tolva. Szeme élénk zöld, haja fekete. Kb. akkora magas, mint Milán. Észre se vettem, hogy már le kéne szállni, ezért Milán szó szerint lehúzott a buszról. Elindultam a suli felé. Milán mögöttem lemaradva. Vajon a fiú tovább utazót, vagy ő is leszállt? Meglátott, hogy nézem?. Sajnos nem tudtam meg a nevét, ezért A Helyes Buszos Srácnak nevetem el grin hangulatjel. Mikor mát láttam a sulit, elraktam az iPodom.
- Hé, Leila! Had mutassam be Gergőt!- szólt Milán mögülem. Haj most semmi kedvem semmilyen hülye haverjához.
- Zeller Gergő.- mondta Gergő. Milyen hülye név ez? Mikor hátra fordultam, hogy ezt a szemébe mondjam, szólni sem tudtam a döbbenettől.
- Te vagy A Helyes Buszos Srác!- mondtam ki amit elsőnek gondoltam.
- Mi?- nézett rám döbbenten a 2 fiú. Hupsz...
- Öhh... Hahahah- nevettem fel kínomba. - Mármint te vagy Milán haverja.
- Igen ,és egybe A Helyes Buszos Srác. - mondtam, majd nevettet. Milánra sandítottam, ő nem nevettet, még mindig sokkoltan állt.
- De vicces....Na menjünk be..- morogta Milán. Ennek mi a franc baja van?
- Hova sietsz Captain törp. - kiáltotta utána Gergő. Akaratlanul is elmosolyodtam.
- Szóval, te vagy Leila. - mondta Gergő majd élénk zöld szemével rám nézett. A szívem bukfencezett egyet. Óóó, hogy aza... Milán barátja szóval mindig vele fog lógni én meg Milánnal azaz vele is unsure hangulatjel
- Ja. Én. - mondtam.
- Mondta Milán, hogy szép vagy, na de azt nem, hogy ennyire.- mosolygott rám szemtelenül.
- Kösz...Hol van már Milán?- morogtam. Szép évnek nézzek elébe. Egy bátyóval aki besértődik akárhányszor hozzá szólók Gergőhöz , és egy helyes fiúval aki a véremet szívja. Király...
- Biztos bement.- vonta meg a vállát Gergő.- Milyen lett a fotó?- kérdezte.
- Milyen fotó? - néztem rá zavartan.
- Amit a buszon csináltál rólam. - mondta hatalmas vigyorral a képé, annyira vigyorgott, hogy ki látszódtak a tökéletes fogsora...
Zavaromba lehajtottam a fejem. Éreztem, hogy elvörösödöm.
- Helló Vanda! - kurjantott mellettem Gergő. Felkaptam a fejem! Ki az a Vanda? Ekkor oda jött egy barna hajú lány. Nem volt csúnya sőt...!
- Mizu, Gergő ? Hol hagytad Milánt? És ki ez a szőkeség melletted? - hallotam a hangjából a gúnyt amikor azt mondta, hogy ,,szőkeség". Egyenesen a szemébe néztem. Gesztenyebarna volt az övé.
- Szigetvári Leila vagyok. Örülök, hogy megismerkedtünk Vanda.
- Te Milán tesója vagy? - kérdezte. Bólintottam.
- És te ki vagy?
- Szilvási Vanda. Milán jövendő belé barátnője. - mondta és kihúzta magát. Gergővel egyzsre horkantottunk.
- És ő tudja? - kérdezte Gergő. - Tudtommal nem.
- Majd megtudja.- mondta, én meg akaratlanul felnevettem, az az igazi mélyből jövö nevetés. Anya azt, mondja, hogy mikor nevettek olyan mintha a tündére kacarásznának. Biztos.... unsure hangulatjel
Mikor befejeztem, Vanda össze húzott szemmel méregette Gergő pedig mosolyogva nézett.
- Még nem végeztünk- mondta Vanda majd hátat fordított és elment....

Folyt. köv. :
- Helló Fanni. Gyere vár a mini bár, jobban rosszba együtt, mint Magdi és Villi bá! - mondtam Fanninak. Miri mellettem felnevette majd Fanni és végül én is. Nevetve mentünk ki az udvara Miri,Fanni és én.

Sziasztok! :)
Azt szeretném kérdezni, hogy amit eddig írtam, az hogy tetszenek??
Érdemes-e tovább írnom?
Előre is köszönöm a válaszokat :) :*
~Író

2014. szeptember. (hétfő) [2.rész]

Mire odaértünk a buszmegállóba mát Lady Gaga Judas szólt a fülembe. Szerencsére nem kellet sokat várni a buszra. Felszálltunk az első ajtón. Megkapaszkodtam , majd elforditottam a fejem és akkor..... akkor megláttam Őt. Fogalmam sem vol, hogy hívják, nem is ismertem de annyira helyes volt.A szívem hevesebb kezdett verni. Ki ő? Hogy hívják? Hova jár suliba? Elő kaptam a telóm , és lőttem egy fotót róla. Nem, nem vagyok kukkoló, de egyszerűen olyan helyes volt. Pilóta fazonú napszemcsi a hajára tolva. Szeme élénk zöld, haja fekete. Kb. akkora magas, mint Milán. Észre se vettem, hogy már le kéne szállni, ezért Milán szó szerint lehúzott a buszról. Elindultam a suli felé. Milán mögöttem lemaradva. Vajon a fiú tovább utazót, vagy ő is leszállt? Meglátott, hogy nézem?. Sajnos nem tudtam meg a nevét, ezért A Helyes Buszos Srácnak nevetem el grin hangulatjel. Mikor mát láttam a sulit, elraktam az iPodom.
- Hé, Leila! Had mutassam be Gergőt!- szólt Milán mögülem. Haj most semmi kedvem semmilyen hülye haverjához.
- Zeller Gergő.- mondta Gergő. Milyen hülye név ez? Mikor hátra fordultam, hogy ezt a szemébe mondjam, szólni sem tudtam a döbbenettől.
- Te vagy A Helyes Buszos Srác!- mondtam ki amit elsőnek gondoltam.
- Mi?- nézett rám döbbenten a 2 fiú. Hupsz...
- Öhh... Hahahah- nevettem fel kínomba. - Mármint te vagy Milán haverja.
- Igen ,és egybe A Helyes Buszos Srác. - mondtam, majd nevettet. Milánra sandítottam, ő nem nevettet, még mindig sokkoltan állt.
- De vicces....Na menjünk be..- morogta Milán. Ennek mi a franc baja van?
- Hova sietsz Captain törp. - kiáltotta utána Gergő. Akaratlanul is elmosolyodtam.
- Szóval, te vagy Leila. - mondta Gergő majd élénk zöld szemével rám nézett. A szívem bukfencezett egyet. Óóó, hogy aza... Milán barátja szóval mindig vele fog lógni én meg Milánnal azaz vele is unsure hangulatjel
- Ja. Én. - mondtam.
- Mondta Milán, hogy szép vagy, na de azt nem, hogy ennyire.- mosolygott rám szemtelenül.
- Kösz...Hol van már Milán?- morogtam. Szép évnek nézzek elébe. Egy bátyóval aki besértődik akárhányszor hozzá szólók Gergőhöz , és egy helyes fiúval aki a véremet szívja. Király...
- Biztos bement.- vonta meg a vállát Gergő.- Milyen lett a fotó?- kérdezte.
- Milyen fotó? - néztem rá zavartan.
- Amit a buszon csináltál rólam. - mondta hatalmas vigyorral a képé, annyira vigyorgott, hogy ki látszódtak a tökéletes fogsora...
Zavaromba lehajtottam a fejem. Éreztem, hogy elvörösödöm.
- Helló Vanda! - kurjantott mellettem Gergő. Felkaptam a fejem! Ki az a Vanda? Ekkor oda jött egy barna hajú lány. Nem volt csúnya sőt...!
- Mizu, Gergő ? Hol hagytad Milánt? És ki ez a szőkeség melletted? - hallotam a hangjából a gúnyt amikor azt mondta, hogy ,,szőkeség". Egyenesen a szemébe néztem. Gesztenyebarna volt az övé.
- Szigetvári Leila vagyok. Örülök, hogy megismerkedtünk Vanda.
- Te Milán tesója vagy? - kérdezte. Bólintottam.
- És te ki vagy?
- Szilvási Vanda. Milán jövendő belé barátnője. - mondta és kihúzta magát. Gergővel egyzsre horkantottunk.
- És ő tudja? - kérdezte Gergő. - Tudtommal nem.
- Majd megtudja.- mondta, én meg akaratlanul felnevettem, az az igazi mélyből jövö nevetés. Anya azt, mondja, hogy mikor nevettek olyan mintha a tündére kacarásznának. Biztos.... unsure hangulatjel
Mikor befejeztem, Vanda össze húzott szemmel méregette Gergő pedig mosolyogva nézett.
- Még nem végeztünk- mondta Vanda majd hátat fordított és elment....

Folyt. köv. :
- Helló Fanni. Gyere vár a mini bár, jobban rosszba együtt, mint Magdi és Villi bá! - mondtam Fanninak. Miri mellettem felnevette majd Fanni és végül én is. Nevetve mentünk ki az udvara Miri,Fanni és én.

2014. szeptember. 1. (hétfő) [1.rész]
Úristen! Másnap az egész életébe nem történik annyi minden, mint nekem a mai nap! Na, de az elejéről!

Reggel korán keltem, hogy eltudja készülődni. Bementem a fürdőszobába, hogy megmossam a hajam, meg hogy lezuhanyozzak. Eddig oké. Csakhogy, mikor lépek a ki a kádból és nyúlnék a törülközőhöz az nincs ott! Elfelejtettem behozni! Gondoltam, hogy ha beszaladok a szobába az úgy jó lenne, de aztán rájöttem , hogy el kéne mennem Milán szobája előtt aki ilyenkor már felkelt. Fel-alá járkáltam, hogy valami jó tervet találjak ki. Aztán megpillantottam a pizsim. Hát persze! Felveszem a pizsim és lazán elsétálok a szobámig. Felvettem és már mentem is ki. Ahogy beértem a szobámba megtöröltem magam majd egy másik türcsivel (sok van, na és? ) a hajam. Majd felöltöztem ( rövidgatya, atléta rá haspóló) és mentem is le a konyhába.
- Good morning, Leila! - köszöntöt anya, mát 16 éve lakik Magyarországon, de néha angolul szólal meg. 
- Neked is anya! - mondtam
- Megcsináltam a reggelit! Neked mogyoróvajas szendvics, és capy. Milánnak meg francia pirítós tejjel. Tényleg hol van a bátyád? - fordul felém anya.-
- Pasz.- vontam meg a vállam. Anya bólintott majd folytatta amit elkezdett. Én leültem reggelizni. Épp az utolsó falatot nyeltem le, mikor hallottam, hogy Milán belép a konyhába. Anya odaadta neki a reggelit majd elment. 
- Te Lea. Ugye vissza állítottad a csengőhangom? - kérdezte Milán.

Ohh.. igen. Tegnap kölcsön kértem a telóját, én meg átállítottam a Captain törpre. Mjad visszaadtam neki. Ő meg elrakta mit sem sejtve. Majd elindult, hogy találkozzon Gergővel ( haverja asszem, nem ismerem) . Úgy 20 perccel a távozása után felhivtam hihih smile hangulatjel
- Hahah de vicces- mondta bele a telefonba mikor felvette. 
- Az - mondtam nevetve. A háttérből hallottam, hogy valaki nevet. 
- Ez marha jó volt, Leila. - hallottam Gergő hangját. Honnan a francból tudja a neve?
- Na jó mentem. -szólt bele ismét Milán.
- Szai. -köszöntem el tőle.

- Ühüm- füllentem. 
-Remélem. Mehetünk? - mondta majd elindult az ajtó felé. Utána mentem, majd bele léptem a balerina cipőmbe, felkaptam a táskám. 
- Szia anya! - mondtam majd nyomtam egy puszit arcára. 
-Vigyázatok magatokra mondta anya, majd szinte kilökőt minket az ajtón. 
- Te figyelj már Milán! Honnan tudja Gergő a nevem? 
- Onnan ahonnan te az övét. - vágta rá.
- Haha.... Inkább zenét hallgatok. - mondtam majd elővettem az iPodom. Milán is ugyan így tette. Így mentünk iskolába. AZ én fülembe AVirl Lavigne szólt az övébe meg pasz :D 

Folyt. köv.:

- Zeller Gergő.- mondta Gergő. Milyen hülye név ez? Mikor hátra fordultam, hogy ezt a szemébe mondjam, szólni sem tudtam a döbbenettől.
- Te vagy A Helyes Buszos Srác!- mondtam ki amit elsőnek gondoltam.
- Mi?- nézett rám döbbenten a 2 fiú. Hupsz... 

Szereplők:

Név: Szigetvári Leila
Születési dátum: 1998 október. 17.
Becenév: Leli, Lea, Leila
Magasság:174 cm
Súly: 58 kg
Kor: 16 (leszek :))
Hajszín: platinaszőke
Szemszín: tengerkék
Beszélt nyelv: magyar,angol,olasz
Magamról :#216 Érezted már azt valaha, hogy pofán akarod vágni magad, azért mert túlságosan szerettél valakit?
I  you!

Név:Szigetvári Milán
Születési dátum: 1998. október 17.
Becenév:Milán (pff)
Magasság: 182 cm
Súly: 71 kg
Kor:16
Hajszín: szőke
Szemszín:kék
Beszélt nyelv: magyar, angol, olasz, német
Magamról: #236 A rózsa vörös, az ibolya kék, a napraforgó sárga, és te meg azt hitted, hogy egy nyálas szöveg lesz itt, de nem, simán csak a kertészlecke kezdőknek című rovatunkat olvasod. grin hangulatjel

Név:Zeller Gergő
Születési dátum: 1998. szeptember. 12
Becenév: Gergő, 
Magasság: 182 cm
Súly:70 kg
Kor: 16
Hajszín: fekete
Szemszín: zöld
Beszélt nyelv: angol, magyar, német
Magamról: #246 Nem leszek féltékeny! *2 perccel később* - Ki volt ez a majomképű?

Név: Sikora Miranda
Születési dátum: 1999. december 15.
Becenév: Miri, Mira
Magasság: 168 cm frown hangulatjel
Súly: 59 kg
Kor:15
Hajszín:vörös
Szemszín: zöld
Beszélt nyelv: magyar, angol
Magamról: #263 Emlékezz: Mindig jobb késve érkezni, mint rondább

Név: Kárpáti Fanni
Születési dátum: 1997. november 2. 
Becenév: Fanni
Magasság:170 cm 
Súly: 59 kg
Kor: 17
Szemszín:barna
Hajszín: barna
Beszélt nyelv:magyar,angol, német
Magamról: Zene nélkül mit érek ééééén!!!!!!!!

Név: Szilvási Vanda
Születési dátum: 1997. szeptember 16. 
Becenév: Vanda
Magasság:177 cm 
Súly: 62 kg
Kor: 17
Szemszín:barna
Hajszín: barna
Beszélt nyelv:magyar,angol, német
Magamról: Sz.M.

 Név: Bajza Bálint
Születési dátum: 1996. augusztus 7 .
Becenév: Bálint
Magasság: 185 cm
Súly: 70 kg
Kor:18
Szemszín: barna
Hajszín: szőkés barna
Beszélt nyelv:magyar,angol, német
Magamról: Ahogy tudod, vagy ahogy akarod?

2014. Augusztus 31. (vasárnap) 
Uhh!! 9-es leszek!! Mondjuk igazából mát 10-es lennék, a tesómmal együtt Milánnal. De sajnos az élet nem így hozta! Na ne tessék, itt nekem kitalált történetek szőni, hogy nem tanultam így megbuktam. Hát nem! 
2 évvel ezelőtt mikor 8-os voltam, elmentünk az osztállyal sítáborba. Arra gondoltam, hogy lecsusszanok egy hegyről. Nem is volt semmi baj, de mikor a lejtő felénél voltam bele akadtam egy kiálló gyökérbe és onnan már csak lefelé vezette az út. Keserves 20 mp volt. Mikor leértem fájt mindenem, majd elsötétült minden. 2 hónapra rá ébredtem fel unsure hangulatjel
Eltört a kezem, a lában. ,,Szerencsére" komolyabb bajom nem lett. Miután felépültem kezdhettem újra az egész nyolcadikat. A tornát arra az évre abba kellet hagyni sajnos. Pedig esélyem lett volna meg nyerni a gyerek olimpiát. Na mindeegy. Ez már a múlt.
Most a jelenre kell koncentrálni. Holnap lesz az első napom az új suliba! WÍÍÍÍÍÍ! Milán azt mondja jó suli. Apropó ha már Milán. Ő az én ikertesóm, 5 perccel hamarabb született upset hangulatjel. Nagyon szerettem, nem is tudom, mit csinálnék ha nem lenne. (Jajj csak meg ne lássa, hogy ezt írtam róla :D) Mellettem volt mindig. Még vásárolni is elkísért grin hangulatjel. Na jó inkább elráncigáltam. smile hangulatjel
Vettünk egy csomó mindent:
- Iu tollakat.
- Táskát ( háti és baglyos grin hangulatjel )
- Tolltartó ( szintén baglyos)
- Tolltartóba való dolgokat (ceruza,radír..stb)
- Füzeteket ( NEM baglyos frown hangulatjel. Elfogytak, így csal szívecskés )
- Órarend (baglyos grin hangulatjel )
Mikor hazaértünk lecsaptunk a konyhára, és szinte felettük a hűtőt. Szegény anya unsure hangulatjel
Az előbb ,,vertem" meg Milánt. Ellopta a telóm...Szerintem nem kell magyarázkodnom tovább.
Na mára elég volt ennyi. Mentem fürödni, enni, fogat mosni, telefonozni, olvasni...stb
XOXO: Leila