2014 szeptember 1. (hétfő) [3.rész]

- Tudod merre van a termem?- kérdeztem Gergőt, miután Vandácsak (pfff) elment.
- Ja. Elkísérlek. - mondta mosolyogva. Okéé... Az út további részét némán tettük meg. Mikor oda értünk terembe felém fordult.
- Ez az. - mondta.
- Köszi. - mondtam majd bementem, hátra fordultam és láttam, hogy már nincs ott. Kifújtam a levegőt. Hosszú évem lesz. Leültem egy számomra szimpi helyre ( középső padsor, 4. sora) és vártam a becsengőt. Gondoltam zenét hallgatok. Az ötlet jó volt, csak ekkor belépet egy vörös hajú szemüveges lány körbe nézett majd leült mellém(!!) .
- Helló. -mondta.
- Öhh.. Szia- mondtam furán.
- Tök jó suli. És láttad már a pasikat. Wáá! Amúgy Sikora Miranda vagyok. És te? Alapból ilyen a hajad?
- Szigetvári Leila. És igen alapból ilyen. - mosolyogtam kedvesen. Kedves lányka tűnik.
- Jaaj jön a tanár. -mondta majd elhúzta a száját. - Gyula bácsi. - mondta én meg felröhögtem, Gyula bácsi grin hangulatjel
- Domján Gyula. - mondta a tanár. És becsöngettek. Az óra többi részén arról beszélt, hogy ő lesz a tőri tanárunk, meg hogy nem tűri a belebeszélést..stb. Mire kicsöngettek tele volt az agyam Gyula bácsi szabályival.
- Jössz? -kérdezte Miri. Miért is ne? Elindultunk ki az udvara majd egy lány megállt Miri előtt és elkezdtek beszélgetni. Én meg álltam ott, mint egy darab fa.
- Khm..- köhögtem.
- De udvariatlan vagyok.- csapot a homlokára Miri. - Fanni bemutatom Leilát. Leila bemutatom Fannit az uncsim. - mondta.
- Szia Leila- mondta kedvesen.
- Helló Fanni. Gyere vár a mini bár, jobban rosszba együtt, mint Magdi és Villi bá! - mondtam Fanninak. Miri mellettem felnevette majd Fanni és végül én is. Nevetve mentünk ki az udvara Miri,Fanni és én. Ahogy kiértünk, én elindultam a tesómhoz Miri és Fanni jött velem. Mikor oda értünk akkot láttam, hogy ott van Gergő és még ismeretlen fiú, Vanda (miért is ne?) , és még egy lány. Fanni oda lépett egy fiúhoz (Bálint, mint később kiderült) és diszkrét csókkal köszöntötték egymást. Ahaa szóval ők járnak. Oda mentem Milánhoz aki Mirivel beszélgetett.
- Bocsi a zavarásért, de Milán oda adod a napszemcsid?
- Nem. - mondta majd kiröhögött. Fújtattam egyet majd megfordultam és elindultam Gergő felé. Megálltam mellette keresztbe tettem a kezem mérgesen néztem magam elé.
- Minden rendbe? - kérdezte.
- Nem. - vágtam rá.
- Mi a baj?- fordult felém.
- Milán nem adja oda a napszemüveget. - mondtam komolyan, mire Gergő felnevetett. Hát kösz.
- És az miért baj.
- Mert a szemembe süt a nap plusz az az enyém. Gergő furán rám nézett majd levette a fejéről a napszemcsit és oda nyújtotta nekem.
- Tessék, de majd kérem vissza 9-dik óta ezt hordom. - mondta én meg elvettem.
- Köszönööm. - mondtam majd átöleltem a nyakát. Gergő átkarolta a derekam. Krákogást hallottam mellőlünk. Elengedtem Gergőt, felvettem a napszemüveget, és a hang felé fordultam. Milán állt gyilkos pillantással.
- Van napszemüvegem.- mondtam.
- Látom. - mondta Milán kimérten. Juj. Az nem jó ha ilyen.
- Mi van veled? - döbbent le totálisan Gergő.- Úgy viselkedsz, mint valami ovis. - a kijelentésre Milán megrázta a fejét.
- Hagyjuk.- mondta- Amúgy, Leila gratulálok. - furán néztem rá.
- Miért? - kérdeztem.
- Mert erről a majomról- bökött Gergő felé- senki se tudta leszedni a napszemüveget. - röhögött fel Milán.

Folyt. köv.:
- Leila. Apátok munkába ment, de baleset szenvedet. Szóltam az igazgatónak 5 perc múlva ott vagyok értettek. Ne aggódjatok nem lesz semmi. I love you. Lerakom, mert vezetek. – hadarta anya és lerakta.