2014. Szeptember. 2.

Reggel korán keltem, hogy hogy normális rendbe tegyem magam. 06:30-kor még bugyiba és melltartóba álltam a szekrényem előtt Fogalmam sem volt, hogy mi a fenét vegyek fel.

Gondolkoztam, hogy a kedvenc csőnacimat veszem fel egy fehér sansz atlétával. De kiderült, hogy a farmer a szennyesbe van!

- Jösz már?- rontott be Milán, mire én felsikítottam ijedtembe, mikor Milán meglátta, hogy vagyok felordított ö is.

-ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ! Leila az isten szerelmére öltözz már!!!- förmedt rám Milán  és eltakarta a szemét  a kezével!

- Jóóóóóóóó de nincs mit föl vegyek!!!!- kiabáltam.

- Hallod a nyáron felvásároltad fél New Yorkot! Válasz már ez göncöt és menjünk! – förmedt rám Milán.

- ARGHH- morogtam majd az rá csaptam az ajtót. Oda mentem a szekrényemhez és kikaptam egy fekete műbőr derékszoknyát és egy fehér pólót és lófarokba kötöttem a hajam. Lementem a lépcsőn köszöntem anyának majd apának és elraktam a kajám a táskámba, felvettem a fehér balerina cipőm.

- Milán mehetünk! – kiabáltam a tesómnak.

- Na látom találtál ruhát. - mondta és kilépet az utcára, és elindultunk a suliba.

- Te és Miri?- kérdeztem. Milán megállt és összehúzott szemmel méregettet.

- Ez, hogy jön most ide?- kérdezte.

- Láttalak tegnap benneteket nagyon elvoltatok…- mondtam .

- Hagyjuk. – mondta Milán majd elindult én meg mögötte ballagtam a buszmegállóba. Miért nem mondja el? Jajj , mindegy is. Belenyúltam a kabát zsebembe, hogy kivegyem a telefonom, mikor beugrott. Otthon maradt. Ránéztem az órámra. 07:00. Ha gyorsan haza futok és elvitettem anyával vagy apával magam becsengőre ott lehetek.

- Fogd meg! – mondtam majd kezébe nyomtam a táskám- Hívd fel apát , hogy indítsa a kocsit- és már futottam is.

Ahogy haza értem egyből felrohantam a szobámba és az íróasztalomhoz mentem és felkaptam a telom, de a lendülettől lelöktem valamit, felnyögtem és lehajoltam érte, hogy felvegyem. Mikor felvettem akkor láttam hogy ez egy mapszemüveg, de nem az enyém hanem Gergőé. A szívem nagyot dobbant. Elképzeltem, hogy mikor vissza adom neki és msolyog és mondja…

- Leila gyere már így is késésbe vagy! – kiabált fel apa, és már vissza tértem a valóságba.