Sziasztok! Itt a folytatás. Ez a rész más mint a többi, dee remélem tetszeni fog. ♥♥

*Gergő szemszöge*

Megőrjít. Ez a megfelelő szó, ami jellemzi az érzésemet, amint Leila gondolok. Azok a puha szőke tincsek, azok az idomok. És az illata. Ohh az az illat, enyhe vattacukor. Komolyan mondom. Legszívesebben megkóstolnám.
- Min ábrándozol? - dob meg egy párnával Milán. A tesódról álmodozom.
- Semmin. - vágom rá. Még azt kéne, hogy rájöjjön.
- El is hiszem. - vigyorgott rám.
- Pofád alapállásba. - vágom vissza neki a párnát. Nyílik az ajtó, és Leila lép be rajta. Megcsap a vattacukor illata. Lazán elterül az ágyamon.
- Unatkozook! - közölte.
- Szar ügy. - vont vállat Milán.
- Van társasjátékotok? - fordul felém. Olyan édesen mosolyog.
- Számodra van hercegnőm. - kacsintok rá. Imásom mikor elpirul. Felmentem a padlásra, valami társasjáték után. Nagyban az egyik dobozt kutattam, mikor egy puha kéz ért a vállamhoz, egyből utána éreztem az illatát.
- Na találtál valamit? - kérdezte azon a csodálatos hangján.
- Semmit.
- Segítek! - mondta, majd elindult a padlás végén lévő dobozhoz. Leguggolt és elkezdet keresni. Ahogy ránéztem eszembe jutott a kacsás bugyi. Egy kép ugrott fel, amin a  kacsás bugyi már nem rajta van. Erősen az ajkamba haraptam. Nem szabad ilyen gondolatodnak lenni. Helytelen. Lassan kiszedegette a cuccokat és a doboz mellé rakta, előrébb hajolt aminek következtében a szoknya feljebb csúszott, és elém tárultak a kacsák. Élesen beszívtam a levegőt. Huh, de kicsi ez a padlás. Megköszörültem a torkom, felém fordult. Ártatlan tekintett, amiben egy kis pimaszság volt. Hirtelen felpattantam, és gyorsan oda mentem hozzá. Derekánál fogva magamhoz rántottam és ránéztem. Gyönyörű tenger kék szem. Ez bűn! Ellenkezz Leila, mert én nem fogok! Elmosolyodott és a kezét a nyakam köré fonta. Ennyi! Nem bírom. Felé hajoltam és megcsókoltam. Puha ajkai megőrjítettek. Mi van velem? Csokis  süti ízű volt. Halkan felsóhajtott és vissza csókolt. Keze a pólóm alácsúszott, és közelebb préselte magát hozzám.
- Milán mondta, hogy tár....OHH! - hallotam meg anya hangját. Leilával szét rebbentünk. Máris hiányom volt, hogy teste nem ér az enyémhez, és ajkaink szét váltak. Vörös fejjel próbálta vissza fojtani a nevetést.
- Csak annyit akartam,hogy ó már nem is tudom. - hadovát anya össze-vissza, majd sarkon fordult. Lilára néztem, aki ugyanolyan pimasszul nézett.
- Ebbe a dobozba nincs. - vigyorgott rám. Vissza vigyorogtam, és vissza mentem a többi dobozhoz. Szerencsémre megtaláltam azz Activytit.
- Jó lesz? - emeltem fel, a dobozát.
-Tökéletes. Gergő?
- Tessék?
- Ami az előbb történt...- ajajj, most fogja mondani, hogy inkább felejtsük el.- az maradjunk köztünk, de ha valamikor meg akarod ismételni... - itt abbahagyta a mondatot, kacsintott és puszit adott a számra. Majd kiment mintha semmi sem történt. Most, kikezdett velem? Héé! Itt nekem van jogom a másikat szégyenben hozni.
- Hé! Hercegnő!- kiáltottam utána, megtorpant és hátra fordult. - A nyelvjátékon még csiszolunk. - paprika vörös fejjel bemutatót és elment.