2014. szeptember. 1. (hétfő) [1.rész]
Úristen! Másnap az egész életébe nem történik annyi minden, mint nekem a mai nap! Na, de az elejéről!

Reggel korán keltem, hogy eltudja készülődni. Bementem a fürdőszobába, hogy megmossam a hajam, meg hogy lezuhanyozzak. Eddig oké. Csakhogy, mikor lépek a ki a kádból és nyúlnék a törülközőhöz az nincs ott! Elfelejtettem behozni! Gondoltam, hogy ha beszaladok a szobába az úgy jó lenne, de aztán rájöttem , hogy el kéne mennem Milán szobája előtt aki ilyenkor már felkelt. Fel-alá járkáltam, hogy valami jó tervet találjak ki. Aztán megpillantottam a pizsim. Hát persze! Felveszem a pizsim és lazán elsétálok a szobámig. Felvettem és már mentem is ki. Ahogy beértem a szobámba megtöröltem magam majd egy másik türcsivel (sok van, na és? ) a hajam. Majd felöltöztem ( rövidgatya, atléta rá haspóló) és mentem is le a konyhába.
- Good morning, Leila! - köszöntöt anya, mát 16 éve lakik Magyarországon, de néha angolul szólal meg. 
- Neked is anya! - mondtam
- Megcsináltam a reggelit! Neked mogyoróvajas szendvics, és capy. Milánnak meg francia pirítós tejjel. Tényleg hol van a bátyád? - fordul felém anya.-
- Pasz.- vontam meg a vállam. Anya bólintott majd folytatta amit elkezdett. Én leültem reggelizni. Épp az utolsó falatot nyeltem le, mikor hallottam, hogy Milán belép a konyhába. Anya odaadta neki a reggelit majd elment. 
- Te Lea. Ugye vissza állítottad a csengőhangom? - kérdezte Milán.

Ohh.. igen. Tegnap kölcsön kértem a telóját, én meg átállítottam a Captain törpre. Mjad visszaadtam neki. Ő meg elrakta mit sem sejtve. Majd elindult, hogy találkozzon Gergővel ( haverja asszem, nem ismerem) . Úgy 20 perccel a távozása után felhivtam hihih smile hangulatjel
- Hahah de vicces- mondta bele a telefonba mikor felvette. 
- Az - mondtam nevetve. A háttérből hallottam, hogy valaki nevet. 
- Ez marha jó volt, Leila. - hallottam Gergő hangját. Honnan a francból tudja a neve?
- Na jó mentem. -szólt bele ismét Milán.
- Szai. -köszöntem el tőle.

- Ühüm- füllentem. 
-Remélem. Mehetünk? - mondta majd elindult az ajtó felé. Utána mentem, majd bele léptem a balerina cipőmbe, felkaptam a táskám. 
- Szia anya! - mondtam majd nyomtam egy puszit arcára. 
-Vigyázatok magatokra mondta anya, majd szinte kilökőt minket az ajtón. 
- Te figyelj már Milán! Honnan tudja Gergő a nevem? 
- Onnan ahonnan te az övét. - vágta rá.
- Haha.... Inkább zenét hallgatok. - mondtam majd elővettem az iPodom. Milán is ugyan így tette. Így mentünk iskolába. AZ én fülembe AVirl Lavigne szólt az övébe meg pasz :D 

Folyt. köv.:

- Zeller Gergő.- mondta Gergő. Milyen hülye név ez? Mikor hátra fordultam, hogy ezt a szemébe mondjam, szólni sem tudtam a döbbenettől.
- Te vagy A Helyes Buszos Srác!- mondtam ki amit elsőnek gondoltam.
- Mi?- nézett rám döbbenten a 2 fiú. Hupsz...