(Szept 2.)

Mire vissza értem rajzra már kicsöngettek, így ledobtam a padra a táskám és mentem is ki az udvarra. Mikor kiértem magcsapott a hideg szél és érztem, hogy mindjárt szakadni fog eső. Oda szaladtam Milánékhoz és figyelmeztettem őket.

-  Esni fog, nagyon.- mondtam.

- Ja érzem menjünk be. – mondta Bálint és elindultunk be, az udvar felénél jártunk mikor elkezdet szakadni, befuttunk és ekkor vettem észre, hogy nincs meg a napszemüveg, mert persze a szél lefújta. Káromkodtam egy nagyot és vissza szaladtam az udvara. NA ha most nem kapok tüdőgyulladást, akkor soha mormoltam magamba. És akkor megláttam a fatetején (!!!) a napszemüveget. Morogtam egyet és elkezdtem mászni, még egy kicsi kell és megvan csak egy karnyújtás és ezaz!! Gyorsan beraktam a pólóm nyakára és ekkor… ekkor megcsúszott a lábam, ijedtem be felsikítottam és a legközellebi ághoz kaptam. Ott lógtam a 5 méterrel a szilárd talajtól, szakado esőbe, és most jön a legjobb: SZOKNYÁBA!! Mit is gondoltam mikor felmészam erre a retkes fára! Milán is felmászhatott nyugotan,vagy Gergő! Nem, nekem intézkednem kell!

- Kell segítség?- hallottam megmenőm hangját aki nem mást, mint GERGŐ(??).

- Öhh ja!- mondtam és éreztem, hogy rákká változok.  

- Tudod mit, itt aluról tök jó a kilátás. – mondta és nevetet. – Szereted a kacsákat mi?- célzott a kacsás bugyimra. Igeeen ezt vettem fel! Én hülye!!De hát kigondolta volna, hogy ma még egy fáról fognak leszedni? Senki!

- Bunkó!  Inkább segíts, mert zsibbad a kezem- nyöszörögtem, mert éles fájdalom hasított a karomba.

-Ugorj! – mondta. Épp ellenkezni akartam mikor begörcsölt a kezem.

-De kapj el vagy Milán kinyír!- mondtam és ugrottam, szorosan behunytam a szemem. A következő pillantba Gergő kezébe tartot. Kinyitottam a szemem és egy csodálatos zöld szempárral találkoztam…majd hapciztam. Na igen, megfáztam…

- Szerintem megfáztál. – álapította meg Gergő.

- Wááúú! Te vagy Dr. House fia? – kérdeztem szarkazmussal.

-Így kell bánni a megmentőddel?- vonta fel szemöldökét és bele bököt a hasamba. Felsikitottam.- Mi történt a szemeddel?

- Elestem a lépcsőn, na, jó most már eresz el!- mondtam és kibújtam meleg öleléséből.

- Hé 2 perce becsöngettek, siessetek Galambok! – kiabálta Fanni.  Össze néztük Gergővel és elkezdtünk futni.