Szept 2.

Ahogy végeztünk a suliba, Gergő, Milán is én leültünk a lépcső előtti a lépcsőre.

- Na jó, szia Leila. – köszönt el Milán és Gergő. Kérdőn néztek, mikor elővettem a telom és elkezdtem játszani rajta. – Te nem mész?

- Hova?

- Haza?

- Te nem figyelsz anyáékra? –kérdeztem.

- Miért?

- Tegnap mondták, hogy csak este 10-re érnek haza.

- És?

- Nem tudok haza menni. – böktem ki.

- Miért? –kérdezte Milán.

- Mert otthon hagytam a kulcsot.

- Hajj… Akkor gyere velünk.- mondta Milán.

- Vaaagy, odaadhatd a te kulcsod. – mondtam. Milán elhúzta a száját.

- Nekem sincs kulcsom- mondta kínosan. – Gergő felröhögött.

- Na jó inkább menjünk!- mondta Milán és elindultunk… Gergőék.  Bedugtam a fülhallgató és elindítottam Szabyest Kártyavár számot. Olyan jó ez szám. Egyszer csak Milán lökte meg a vállam. Kivettem a fülemből a headsheat.

- Mi van? – néztem rá szúrósan.

- Énekelsz! – mondta Gergő. – Hangosan!

- Szerelmem tisztán ragyog még ha nem is tudod, ez sosem múlik!! – énekeltem teli tüdőből azért is.- Kétségek közt, nem kell más, csak a nap ragyogjon rád Elmúlt, még mindig fáj, hisz végleg itt hagytál!!!! – a refrénig már nem jutottam el ,mert Gergő nemes egyszerűséggel a kezével befogta a szám. Milán egy „Kösz!” mondattal reagálta le.

- Emnegy mám em! – mondtam ami annyit tesz Engedj már el.

- Fogsz énekelni? – kérdezte. A fejemmel nemet intettem. Ohh csak engedj el! MIKA Popular song jó lesz :D Óvatosan elvette a kezét és egyet hátra lépett. Nagy levegőt vettem és…

- BUT YOU…- eddig jutottam, ugyanis Gergő elém lépett, és derekamnál fogva magához rántott. Az orrunk összeütközött, a szánk egy centire állt meg egymástól. Élesen beszívtam a levegőt. Most egy kukkór se tudom megszólalni, nem hogy énekelni… De nehogy már ő nyerjen! Milán érdeklődve figyelt minket!

- Mizu?- nyögtem ki, ami elsőnek eszem,be jutott. Taps, taps Leila! Mizu? Gergő szélesen elvigyordott.

- Semmi. Veled mizu? Nincs kedved énekelni? – mondta szemét az enyémbe fúrta. Nyeltem egy nagyot.

- Most hogy mondod…- várta a folytatást. Mit csinál ha elkezdek énekelni? Befogja a számat…vagy megcsókol? – Szerinted énekeljek?

- Te tudod. – mondta vigyorogva. Milán láthatólag jól szórakozott, viszont látszot rajta nem annyira tetszik neki ez a macska-egér játék. Veled vagyok testvér!

- Sziaszt…Ohh! – nevettet fel mögülünk Vanda és az árnyéka Jázmin. Próbáltam hátra lépni, de Gergő szorosan tartott. Vigyorgott.

- Sziasztok! – köszönt Milán, majd ránk nézett.  

- Gergő…- sziszegtem neki. – Öhmm, hellosztok!

- Ahh! Cukik vagytok. – mondta Jázmin gúnyosan.

- Jaaj! Mi nem…- védekeztem.

- Just friends. – mondta Gergő. Bevillant egy kép, amit tegnap láttam tumblr-en. Egy lány és fiú csókolóztak, és az volt a képre írva : „Just friends” . Beharaptam az alsó ajkam. Just friends?

- Ja, csak barátok. – mondtam majd valahogy kihámoztam magam Gergőből.

- Ja persze. – mondta gúnyosan Vanda. – Hova mentek?

- Gergőhöz. – rántottam meg a vállam.

- És jön is a busz! – majd eszeveszett módon elkezdtünk rohanni. A busszra érve lehuppantam a székre. Milán mellém, Gergő szembe velem. Az ablaküvegnek támasztottam a fejem, behunytam a szemem. Just friends… Hagyd már ezt a szót! Nem jelent semmit, csak egy hülye mondtat. De még is… Hatása alá kerültem.

- Mi van Lea? Min gondolkozol? – lökte meg a térdem Milán. Megráztam a fejem.

- Semmin. – vágtam rá